0%
Állapotjelző bezárása

Rónay György: Betlehem

Minden megíratott.
A próféták megmondtak mindent jóelőre.

De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.


A te szíved még mindig várt valamit.

Egy rést az örök Rendelésen,

amelyen a szeretet kiosonhat.


József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba,

de te csak mentél házról házra, kapuról kapura,

és zörgettél és könyörögtél.

Nem magadért, hanem a Gyermekért,

hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét,

ahogy a próféták megírták.


Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.

Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még?

Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely?

Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte:

„Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!”

A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószága.

S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor,

s a bölcs polgár vigyáz a házra.


Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől.

Mert azokban a napokban összeíratta a népet a Császár.

Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban,

dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret.

Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott

az érthetetlen éjszakában.


Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag.

A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől,

s tanácstalanul visszanézett.


Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket,

a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést.

Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy,

fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál,

s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött

didergő zokogását.

Kreatív sarok ajánló

Atyám, Rád hagyatkozom,
tedd velem azt, ami Neked tetszik.
Bármit teszel is velem, megköszönöm.
Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent,
csak akaratod teljesedjék bennem
és minden teremtményedben.
Semmi mást nem óhajtok, Istenem!
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével,...

A plébános a keresztúti ájtatosságot vezeti, amikor sürgősen beteghez hívják. Hogy ne maradjon félbe az ájtatosság, megkéri Mari nénit, a rózsafüzéresek koszorúfőjét, hogy folytassa tovább, majd igyekszik visszatérni a befejező áldásra.
A betegellátás azonban elhúzódott. Visszafelé jövet a plébános csodálkozva...

A tisztavizű, csendes tó éveken át irigykedve nézte a gyönyörű szökőkutat, amely a partján állt. Csak bámulta a lenyűgöző formákat és hangokat, amiket megállás nélkül varázsolt. „Milyen élettel teli! Sosem pihen, sosem fárad el! Bárcsak szökőkút lehetnék! – gondolta. –...

Még több

Lectio Divina

Prédikációs segédanyagok

Katolikus Karitász

Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Katolikus Pedagógiai Intézet

MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

MKPK Családügyi Bizottsága

MKPK Ifjúsági Bizottsága

Lelkigyakorlatos házak