0%
Állapotjelző bezárása

Lackfi János: Minek is élek?

Minek is élek?
Hát azért, hogy minél jobban átitassam
magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak
az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal
jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem,
amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet,
s aztán azt is, hogyan változnak a melegben
izzó parázzsá az átjegesedett ujjak. Hogy
letüdőzzem a füst illatát és behunyt szemmel,
szájamban összefutó nyállal falatozzak
frissen füstölt húst, frissen füstölt sajtot.
Hogy érezzem az izmaim zsibongását,
ha kutyával, gyermekkel játszva nekiiramodom,
vagy futásban, labdajátékban teszem próbára
élő, mozgó, eleven testem. Hogy megtapasztaljam
a fantázia bizsergető elektromos kisüléseit,
mikor bedobok egy-egy szóviccet, továbbfűzöm
valakinek a poénját, sztoriba sztorit öltök,
megcsavarom ügyesen a kicsiknek szánt mesét.
Hogy üljek csónakban, és szél permetezze
arcomba a porított vizet, és nevetésre
ingereljen ez a zsiványság. Hogy belemártsam
hunyt szemem a folyékony napsütésbe,
mely kiönti belső portrémat aranyból. Hogy
érezzem a fájdalom prését mellkasomon,
a szorítást szívem körül valaki miatt, akit szeretek,
hogy légszomjam legyen, hogy tudjak, aztán
meg ne tudjak tág tüdővel levegőt venni,
hogy érezzem, ahogy hatalmába kerít
a köhögés, és érezzem majd oldódását is.
Hogy érezzem, amint meglep vagy elhagy
a lüktető sajgás, frissen keletkezett sebek,
gyógyuló sebek kísérője. Hogy könny szökjön
szemembe örömtől, bajtól, hogy szétvessen
a boldogság, mikor meglátok valakit,
és leverjen a víz, mikor meglátok másvalakit.
Minek is élek?
Hogy amikor már eléggé átitatódtam a világgal,
amikor már bennem él a világ, és minden
porcikámban tudok rá emlékezni, felidézni,
végigzongorázni az érzések, érzékelések
teljes skáláját, akkor át tudjak mindent adni,
és el tudjak mindent felejteni,
és meg tudjak mindentől szabadulni,
és engedjem át magam az áramlásnak.
Hagyjam, hogy Isten közelsége elégessen
és lefoszlasson rólam mindent, ami nem ő,
átadjam neki a mozgásokat, futást, ugrást,
mindent egymás után, átengedjem
a megtanultakat, összekeverjem szeretteimet
és az először látott arcokat, gyerekkoromat
és a tegnapi napot, és mindent a kezébe
helyezzek, hisz tőle kaptam, szép lassan
kinyújtózzam a kereszten,
és kitárjam felé a karomat.

Kreatív sarok ajánló

És amikor elérkeztek a Pünkösdnek napjai, összegyűltek egy kis házban Krisztus első papjai. (Rongyos ruhák, kérges kezek, fésületlen üstökök: ily egyszerű proletárok a legelső püspökök.) És hirtelen lőn az égből mint egy sebes szélvihar, s betölté az egész házat zengő-zúgó...
Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot …………………………………………. …………………………………………. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábra állni, bennem. Úgy segített,...
A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy melyikük munkája volt előbb a földön. – Mi építettük fel a gízai piramisokat – mondja a kőműves –, tehát először mi léteztünk. – Dehogy! – tiltakozik fejét rázva az ács....
Még több

Lectio Divina

Prédikációs segédanyagok

Katolikus Karitász

Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Katolikus Pedagógiai Intézet

MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

MKPK Családügyi Bizottsága

MKPK Ifjúsági Bizottsága

Lelkigyakorlatos házak