Minek is élek?
Hát azért, hogy minél jobban átitassam
magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak
az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal
jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem,
amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet,
s aztán azt is, hogyan változnak a melegben
izzó parázzsá az átjegesedett ujjak. Hogy
letüdőzzem a füst illatát és behunyt szemmel,
szájamban összefutó nyállal falatozzak
frissen füstölt húst, frissen füstölt sajtot.
Hogy érezzem az izmaim zsibongását,
ha kutyával, gyermekkel játszva nekiiramodom,
vagy futásban, labdajátékban teszem próbára
élő, mozgó, eleven testem. Hogy megtapasztaljam
a fantázia bizsergető elektromos kisüléseit,
mikor bedobok egy-egy szóviccet, továbbfűzöm
valakinek a poénját, sztoriba sztorit öltök,
megcsavarom ügyesen a kicsiknek szánt mesét.
Hogy üljek csónakban, és szél permetezze
arcomba a porított vizet, és nevetésre
ingereljen ez a zsiványság. Hogy belemártsam
hunyt szemem a folyékony napsütésbe,
mely kiönti belső portrémat aranyból. Hogy
érezzem a fájdalom prését mellkasomon,
a szorítást szívem körül valaki miatt, akit szeretek,
hogy légszomjam legyen, hogy tudjak, aztán
meg ne tudjak tág tüdővel levegőt venni,
hogy érezzem, ahogy hatalmába kerít
a köhögés, és érezzem majd oldódását is.
Hogy érezzem, amint meglep vagy elhagy
a lüktető sajgás, frissen keletkezett sebek,
gyógyuló sebek kísérője. Hogy könny szökjön
szemembe örömtől, bajtól, hogy szétvessen
a boldogság, mikor meglátok valakit,
és leverjen a víz, mikor meglátok másvalakit.
Minek is élek?
Hogy amikor már eléggé átitatódtam a világgal,
amikor már bennem él a világ, és minden
porcikámban tudok rá emlékezni, felidézni,
végigzongorázni az érzések, érzékelések
teljes skáláját, akkor át tudjak mindent adni,
és el tudjak mindent felejteni,
és meg tudjak mindentől szabadulni,
és engedjem át magam az áramlásnak.
Hagyjam, hogy Isten közelsége elégessen
és lefoszlasson rólam mindent, ami nem ő,
átadjam neki a mozgásokat, futást, ugrást,
mindent egymás után, átengedjem
a megtanultakat, összekeverjem szeretteimet
és az először látott arcokat, gyerekkoromat
és a tegnapi napot, és mindent a kezébe
helyezzek, hisz tőle kaptam, szép lassan
kinyújtózzam a kereszten,
és kitárjam felé a karomat.
Kreatív sarok ajánló
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy,...
Tegnap harangoztak,Holnap harangoznak,Holnapután az angyalokGyémánt-havat hoznak. Szeretném az IstentNagyosan dicsérni,De én még kisfiu vagyok,Csak most kezdek élni. Isten-dicséretreMégiscsak kiállok,De boldogok a pásztorokS a három királyok. Én is mennék, mennék,Énekelni mennék,Nagyok között kis JézusértMinden szépet tennék. Új csizmám a sárban,Százszor bepiszkolnám,Csak...
(Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi...
