Isten tudja csak Istent tökéletesen szeretni.
Atya a Fiút, Fiú a Lelket,
Fiú az Atyát, Atya a Lelket.
Körbeszeretik egymást végtelen erővel.
S bár teljesen be tudják egymást tölteni,
mégis szomjas ez az Isten,
egy nála sok milliárdszor kisebb lénybe,
az emberbe szeretné áramoltatni a lehető
legtöbb szeretetet, ami csak belefér.
Minket szeretne táplálékul,
de nem úgy, mint egy ragadozó,
hanem mint egy szerelmes.
Önként kínálkozik táplálékul,
de nem úgy, mint zsákmány a ragadozónak,
hanem mint kedves a kedvesének.
Meghív, hogy szürcsöljük az ő igéjét,
mely nem tér vissza az égbe anélkül,
hogy erőt ne adna.
Meghív, hogy kalászt morzsoljunk,
kenyeret törjünk az Úr napján,
a pihenés napján, a hetedik napon.
Testét együk, igyuk a vérét.
Enni és táplálni akar egyszerre,
nem tud betelni örömünkkel,
ízlelgeti jelenlétünket, ha neki adjuk,
elmerül imádságunkban,
képére formált arcunkban törli meg arcát.
Azt szeretné, hogy köze legyen hozzánk,
hogy közünk legyen hozzá,
hogy beleszabaduljunk, mint malac a búzába,
hogy elvesszen bennünk,
mint hógolyó a hómezőn.
Ha csepp vagyunk, ő forró kő szeretne lenni.
Ha homokszem vagyunk, ő sivatag.
Ha kis kavics, ő széles folyamágy.
Ha búzaszem, ő termékeny barázda.
Szeretne önmagává lényegíteni,
önmagának megtartani teljesen,
s közben át is adni minket
az összes többieknek,
hogy kovászként őket is megkelesszük.
Szeretne beleölelni abba, ami ő,
beleolvadni abba, ami mi vagyunk.
Három barát üldögél
egy kocsmaasztalnál,
elvileg nem nagy szám,
az idő ideális, az egyik mesélni kezd,
igazán jóízűen, a másik folytatja,
a harmadik befejezi,
egymás szavába vágnak,
de nem bánja senki,
olyan jó ritmusú együttlét ez, olyan teljes,
nincs senkiben rivalizálás, akarnokság,
se harag, se neheztelés,
de mindezeket képesek felidézni,
néha könnybe lábad a szemük,
mert érzékenyek is,
nem sebeznek és nem sebződnek,
egyre növekszik bennük az összetartozás,
minden sztori közelebb hozza
őket egymáshoz,
közös egylényegükhöz,
semmi szükség elemezgetni,
milyen is ez a barátság,
mikor is kezdődött,
meddig kötött szövetség,
mert nyakig ülnek benne,
akár egy fürdőmedencében,
akár a lugas illatában,
akár a fröccsbuborékok
pezsgette hangulatban,
s ez nem a felszín, ez mélység,
annyira telített érzés,
hogy nem éri be önmagával,
hogy ebből a szeretetből kibuggyan,
túlcsordul az öröm olaja,
hogy egy egész világ teremtődik,
hogy aszteroidák és lángbolygók
pördülnek ki belőle, galléros gyíkok,
szökdécselő okapik, semmisúlyú kolibrik,
kérészek és hópárducok,
elektromos ráják és gejzírek,
emberek, asszonyok, gyerekek,
borkóstolók és toronydaruk,
penészgombák és körhinták,
óriáscsúszdák és húsevő növények,
brüsszeli csipke, vízisí, jégszobor,
akácillat, fagyizás, pitypangfújás,
meg még annyi minden.
Csak mert kérdezted,
hogy is van ez a Szentháromság.
Azt mondta:
Isten a szeretet.
De azt nem mondta:
elég mindent leönteni szeretetszósszal,
cukin mosolyogni,
nem kell egyenként mindenkit szeretni,
nem kell cselekedni, élni a szeretetet,
úgyis eljuttok az Atyához,
majd a szeretet megerőszakol,
és juszt is üdvözít.
Azt mondta:
én vagyok az út, az igazság és az élet,
senki nem mehet az Atyához, csak általam.
De azt nem mondta:
bármilyen úton haladtok,
bármit gondoltok igazságnak,
bárhogy viszonyultok az élethez,
mindenképp eljuttok hozzám és az Atyához,
nasizgassatok kedvetekre, jó lesz az úgy!
Azt mondta:
veletek maradok a világ végezetéig.
De azt nem mondta:
úgy is jó, ha kizártok az iskolákból,
a médiából, a közösségi terekből,
a mindennapjaitokból,
legyek én a ti kis titkotok,
senki ne lássa, hogy hozzám tartoztok.
Azt mondta:
odaadom magamat minden bűnötökért
egészen elégő áldozatul.
De azt nem mondta:
bűnözzetek nyugodtan,
úgyis megbocsátok,
ez a szakmám,
meg hát olyan relatív, mi a bűn,
mindenki mást mond, és ez nekem oké.
Azt mondta:
a megváltásnak végtelen kapacitása van,
a lakomára mindenki kap meghívást.
De azt nem mondta:
ne vörizz, légy hepi,
mindenki üdvözül, bármit tegyen is,
nincs pokol, se Sátán, ezek mind mesék csak!
Azt mondta:
az az örök élet, hogy megismerjetek
engem és az Atyát.
De azt nem mondta:
ha már megismertetek, ki vagyunk pipálva,
nektek van belépőtök, mi meg húzunk
a nevetek mellé egy strigulát,
nem kell ám mindennap
velünk időznötök szerelmesen!