Erősítsem meg a szívemet sarokvasakkal,
pántokkal, mert akkor rakomány örömet
borítanak majd ide, ki ne dűljön a sarkából.
Tegyem tágassá a sátramat, hogy elférjen benne
minden hömpölygő találkozás és széles mozdulat.
Építsek erős gátakat a fejemben, mert olyan bitang
áradással rohamoznak meg majd az emlékek,
hogy félő, egész lényemet magukkal sodorják.
Építsek víztározókat a könnyeimnek,
máskülönben a gyógyulás záporesője
nem fog megférni partjai között.
Nyissam meg homályos szobáimat,
ahová eddig nem engedtem be Istent,
szellőztessek ki, és dobáljam ki a sok mocskot,
hadd tetőzzön a fény, hadd mosson át.
Persze megeshet, hogy hiába várom
az örömöt, mint az őrszem a hajnalt,
mint a földműves az esőt,
mint a hajós a vitorladagasztó szelet.
Nem fog jönni, ha a bennem lévő hiányokat
betömködöm zajjal, képekkel, tevés-vevéssel.
Nem fog jönni, ha bezárkózom,
és nem tüdőzöm le a kinti levegőt
azon fagyos, ködös, borús frissességében,
ha nem hagyom, hogy a tágas tér
úthengere alaposan átvasaljon.
Nem fog jönni, ha cipelem magammal
a bántalmak, borzalmak, sértések,
megalázások málháját, és ahelyett,
hogy elmerülnék a pillanat békességében,
turkálok az ócskaságok között,
és hergelem magamat,
olyanokkal vitázva, akik jelen sincsenek,
s így én sem tudok majd a jelenben lenni.
Nem fog jönni, ha folyton kijárok
a kertem végébe, ahol a hírcsatornák
zakatolnak, és öntik a szennyet,
hogy felháborodva halászgasson
benne a jónép, szörnyülködjön naphosszat.
Nem fog jönni, ha eltorlaszolva találja
a kapukat, feldúlva az utakat,
előkészítetlen a hajlékot,
az öröm nem terrorista, aki bekúszik
oda is, ahova nem hívták, ahol nem várják.
Készülnöm kell, hangolódni, utat egyengetni,
levetkőzni rossz megszokásaim gönceit,
visszatérni az egyszerű, tiszta, derűs,
kézzelfogható és lassú dolgokhoz.
Begyújtáshoz, mosogatáshoz, főzéshez,
nézéshez, járáshoz, imához, beszédhez.
Elhordozni a külső-belső feszültségeket,
hűségesen várni a szövetség napját,
mely lassan kel fel, mindig csak egy fél
árnyalattal világosodik, alig érzékelhetően,
mégis tévednek, akik azt harsogják,
nincs itt semmiféle remény, lehet
elkotródni, hazamenni, vége a világnak.
Kreatív sarok ajánló
Nyári délután villákkal teleszórt hegyoldalban sétálunk. Barátom egy pillanatra megállt, fülelni kezdett, majd megjegyezte, valaki a IX. szimfóniát játssza. Felismertem a zenét. Hazafelé tartva játszó gyermekek mellett haladtunk el, barátom elmosolyodott: – Itt van köztük a fiam is, hallom a...
Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését....
A római Santa Maria Maggiore bazilikát sok-sok évvel ezelőtt még rétek vették körül és harangjának szava – különösen esténként – nagyon messzire elhallatszott, imádságra szólítva a környékbeli házikók lakóit. Az egyik ilyen kis házból indult el egy napon egy Maria...
