Erősítsem meg a szívemet sarokvasakkal,
pántokkal, mert akkor rakomány örömet
borítanak majd ide, ki ne dűljön a sarkából.
Tegyem tágassá a sátramat, hogy elférjen benne
minden hömpölygő találkozás és széles mozdulat.
Építsek erős gátakat a fejemben, mert olyan bitang
áradással rohamoznak meg majd az emlékek,
hogy félő, egész lényemet magukkal sodorják.
Építsek víztározókat a könnyeimnek,
máskülönben a gyógyulás záporesője
nem fog megférni partjai között.
Nyissam meg homályos szobáimat,
ahová eddig nem engedtem be Istent,
szellőztessek ki, és dobáljam ki a sok mocskot,
hadd tetőzzön a fény, hadd mosson át.
Persze megeshet, hogy hiába várom
az örömöt, mint az őrszem a hajnalt,
mint a földműves az esőt,
mint a hajós a vitorladagasztó szelet.
Nem fog jönni, ha a bennem lévő hiányokat
betömködöm zajjal, képekkel, tevés-vevéssel.
Nem fog jönni, ha bezárkózom,
és nem tüdőzöm le a kinti levegőt
azon fagyos, ködös, borús frissességében,
ha nem hagyom, hogy a tágas tér
úthengere alaposan átvasaljon.
Nem fog jönni, ha cipelem magammal
a bántalmak, borzalmak, sértések,
megalázások málháját, és ahelyett,
hogy elmerülnék a pillanat békességében,
turkálok az ócskaságok között,
és hergelem magamat,
olyanokkal vitázva, akik jelen sincsenek,
s így én sem tudok majd a jelenben lenni.
Nem fog jönni, ha folyton kijárok
a kertem végébe, ahol a hírcsatornák
zakatolnak, és öntik a szennyet,
hogy felháborodva halászgasson
benne a jónép, szörnyülködjön naphosszat.
Nem fog jönni, ha eltorlaszolva találja
a kapukat, feldúlva az utakat,
előkészítetlen a hajlékot,
az öröm nem terrorista, aki bekúszik
oda is, ahova nem hívták, ahol nem várják.
Készülnöm kell, hangolódni, utat egyengetni,
levetkőzni rossz megszokásaim gönceit,
visszatérni az egyszerű, tiszta, derűs,
kézzelfogható és lassú dolgokhoz.
Begyújtáshoz, mosogatáshoz, főzéshez,
nézéshez, járáshoz, imához, beszédhez.
Elhordozni a külső-belső feszültségeket,
hűségesen várni a szövetség napját,
mely lassan kel fel, mindig csak egy fél
árnyalattal világosodik, alig érzékelhetően,
mégis tévednek, akik azt harsogják,
nincs itt semmiféle remény, lehet
elkotródni, hazamenni, vége a világnak.
Kreatív sarok ajánló
Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakiről. Az első...
A félelem bezörget. A hit kimegy ajtót nyitni: odakint nincs már senki.
Luigi Santucci
Tegnap harangoztak,Holnap harangoznak,Holnapután az angyalokGyémánt-havat hoznak. Szeretném az IstentNagyosan dicsérni,De én még kisfiu vagyok,Csak most kezdek élni. Isten-dicséretreMégiscsak kiállok,De boldogok a pásztorokS a három királyok. Én is mennék, mennék,Énekelni mennék,Nagyok között kis JézusértMinden szépet tennék. Új csizmám a sárban,Százszor bepiszkolnám,Csak...
