A kisfiú betért a templomba, és leült egy idős néni mellé. A néni csodálkozva figyelte, hogy a fiú már több mint fél órája elmerülten néz a tabernákulumra.
Az anyóka nem tudja megállni, odafordul a fiúhoz:
– Mit csináltál ennyi ideig, kisfiam?
– Mit csináltam volna? Imádkoztam.
– Hogyan imádkoztál?
– Megtanítottam a Jóistent húszig számolni.
Kreatív sarok ajánló
Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban...
A kisfiú megkérdezte az édesanyját:
– Szerinted Isten létezik?
– Igen.
– És milyen?
Az asszony magához húzta és jó erősen megölelte:
– Isten ilyen.
– Már értem.
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén...
