Hol voltam, amíg nem voltam?
A te szereteted szólított elő a semmiből,
parancsoltad, hogy legyek, és lettem,
parancsoltad, hogy genetikai láncolatom
keveredjen el a mindenség kábelrengetegében,
és megtörtént, addig futott a kód a szerteágazó
családfán, míg le nem pottyantam a létezés
futószalagjáról. S mivel nagyanyám kizsarolta,
hát megkereszteltek engem, s bár tudatlan
voltam egészen a te útjaid felől, te számon
tartottad a velem kötött szövetséget,
az a kis szentelt víz, mely a fejemre fröccsent,
úgy láncolt veled össze, mint mennyei vérség
köteléke. Üzentél napfény izzította lombokban,
sehonnan sem kellett volna tudnom, hogy ott vagy,
hiszen senki sem okított engem hittanra,
egyedül te kerested velem a kapcsolatot,
aki a teremtés kezdetén mesterséges
légzést adtál nekem, saját leheleteddel
elevenítettél meg, aligha van ennél
természetesebb légzés. Keringetted
bennem a vért, és szívem kalapácsával
csilingeltetted minden másodperc üllőjét,
minden útkereszten értem feszült fel fiad,
s én templomokat rajzoltam, bár alig értettem,
ki lakik ott, és lejártam a fogadalmi kereszthez
kamaszként, zuhogó esőben beszélgetni
életemről, amit talált tárgynak hittem,
azzal, aki értem adta az életét.
Rám találtál, vagy inkább hagytad,
hogy rád találjak, s ezzel egyben magamra is,
mint mikor felnőtt bújócskázik a gyerekkel.
Szép lassan hámozni kezdtél, mint a hagymát,
egyenként szabadítasz meg függéseim
és pótcselekvéseim rétegeitől,
és egyre beljebb vonzol jelenlétedbe,
a szeretet puha kötelékeivel
megígérted, hogy keserűségeimet
édességgé változtatod, hogy betegeimet
meggyógyítod, hogy elvetett igéidet kizöldíted,
szórjam csak nyugodtan, hogy szétszórt
gyermekeimre gondot viselsz, hogy testvéreket
pecázol nekem a FÖLD nevű halastóból,
és hűséges voltál ígéreteidben, sokszorozod,
gyarapítod áldásodat, járok benne,
tetőtől talpig forró hóviharban,
szájamba süvítenek az olvadó pelyhek,
mint megtöretett tested édes foszlányai,
alig jutok tőlük szóhoz, ha szólok is,
csak téged szólhatlak immár,
téged a mindenben s benned a mindenséget.
Kreatív sarok ajánló
Szepi Peti feltűnő csöndesen kérdezgeti a nagyanyját:
– Nagymami, igaz az, hogy a jó keresztény a rosszért is jóval fizet?
– Igaz, Petikém.
– Akkor légy szíves, vegyél nekem fagyit.
– Miért, kisunokám?
– Mert eltörtem a szemüvegedet.
Azt mondta: Isten a szeretet. De azt nem mondta: elég mindent leönteni szeretetszósszal, cukin mosolyogni, nem kell egyenként mindenkit szeretni, nem kell cselekedni, élni a szeretetet, úgyis eljuttok az Atyához, majd a szeretet megerőszakol, és juszt is üdvözít. Azt mondta:...
Consolatio mystica. Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs...
