A nagymama magával viszi a kisunokáját a templomba. A nagyi hosszan imádkozik, a kisfiú pedig elbűvölten nézi az örökmécses vörös fényét. Végül már nem győzi türelemmel:
– Nagymama, sokáig kell még várni, hogy a lámpa zöldre váltson?
Édesanya ebéd után nagy szelet csokit ad Szepi Peti bátyjának.
– Oszd el az öcséddel keresztényhez méltóan!
– Azt, hogyan kell csinálni?
– Úgy, hogy a nagyobbik részt neki adod.
– Akkor ossza el ő keresztény módon!
Szepi Peti feltűnő csöndesen kérdezgeti a nagyanyját:
– Nagymami, igaz az, hogy a jó keresztény a rosszért is jóval fizet?
– Igaz, Petikém.
– Akkor légy szíves, vegyél nekem fagyit.
– Miért, kisunokám?
– Mert eltörtem a szemüvegedet.
Egy ember beviszi a Mercedesét a szervizbe.
– Kérem, ha túllépem a kétszázas sebességet, kopog valami a motorban.
A szerelő elgondolkodik, majd válaszol:
– Bizonyára az ön őrangyala, Uram.
A plébános a keresztúti ájtatosságot vezeti, amikor sürgősen beteghez hívják. Hogy ne maradjon félbe az ájtatosság, megkéri Mari nénit, a rózsafüzéresek koszorúfőjét, hogy folytassa tovább, majd igyekszik visszatérni a befejező áldásra.
A betegellátás azonban elhúzódott. Visszafelé jövet a plébános csodálkozva látja, hogy a templomban még mindig égnek a villanyok. Ahogy belép, meghökkenve hallja Mari néni kántáló hangját:
– Huszonhatodik állomás: Cirenei Simon feleségül veszi Veronikát…
A kisfiú betért a templomba, és leült egy idős néni mellé. A néni csodálkozva figyelte, hogy a fiú már több mint fél órája elmerülten néz a tabernákulumra.
Az anyóka nem tudja megállni, odafordul a fiúhoz:
– Mit csináltál ennyi ideig, kisfiam?
– Mit csináltam volna? Imádkoztam.
– Hogyan imádkoztál?
– Megtanítottam a Jóistent húszig számolni.
Egy asszonynak igen szűkszavú férje volt. Egy vasárnap a feleség nem tudott részt venni a szentmisén.
Amikor férje hazajött a templomból, megkérdezte, miről prédikált a plébános.
– A bűnről. – válaszolta a férfi.
– És mit mondott róla?
– Ellenezte.
A püspök a székesegyházban bérmál. Mielőtt elkezdené a misét, észreveszi, hogy rossz a mikrofon.
– Baj van a mikrofonnal! – mondja.
A hívek, akik nem hallották a püspök szavait, azt hitték, hogy a misét kezdte el. Így válaszoltak a köszöntésre:
– És a te lelkeddel!
– Mondd el a Tízparancsolatot tetszőleges sorrendben!
– Harmadik parancs, tizedik parancs, nyolcadik parancs…
Egy falusi iskolába ellátogat a tanfelügyelő, ellenőrizni a gyermekek hitbeli tudását. A plébános, aki jól ismeri az ilyenkor szokásos kérdéseket, megbeszéli a tanulókkal, hogy a látogató kérdéseire kik és milyen sorrendben jelentkezzenek.
A hittanórán majdnem minden rendben megy:
– Hiszel az Atyaistenben?
– Hiszek! – feleli Pista.
– Hiszel a Fiúistenben?
– Hiszek! – válaszol Karcsi.
– Hiszel a Szentlélekben?
– Hiszek! – válaszol Kati.
– És te – fordul a felügyelő Gyurihoz -, hiszel az Atyaistenben?
– Én nem, abban a Pisti hisz!…
Egyháztörténelmet tanulnak a nebulók. A tankönyv leckéjének első mondata így hangzott: „Az isteni Gondviselés nem engedte, hogy a középkor elején elharapódzott bajok az Egyházat tönkretegyék.”
A következő órán a hitoktató írásban feleltette a gyerekeket. A legtöbb tanuló elvérzett a lecke első mondatán. A két legsikerültebb változat:
„Az Egyház a középkor elején nagyon elharapódzott.”
„Az isteni Gondviselés nagyon megviselte az Egyházat.”
A plébános a tizenkét éves Jézus történetét meséli el hittanórán:
– … Egy ideig észre sem vették Jézus eltűnését, mert azt hitték, hogy az úti társaságban van. Egy nap múlva azonban rájöttek, hogy nincs velük. Mit mondhatott ekkor Szűz Mária?
Peti felkiált:
– „Jézusmária, hová lett ez a gyerek?”
A plébános az egyiptomi menekülés történetét meséli:
– … Az angyal menekülésre szólította fel Szent Józsefet. Mivel szegények voltak, nem mehettek tevén vagy lóháton, mert csak egy szamaruk volt. Ma úgy mondanánk: nem tellett nekik Mercedesre vagy Opelre, csak Trabantra.
A következő hittanórán Gyuszi felel:
– Szent József az angyal figyelmeztetése után felébresztette Máriát és a kis Jézust. Kirohantak a garázsba, beugrottak a Trabantba, és olyan vadul száguldottak, hogy a gonosz Heródes a Mercedesével sem érte utol őket…
– Balázska, hány gyermeke volt az első emberpárnak?
– Ádámnak és Évának két fia volt.
– Úgymint?
– Úgy, mint nálunk…
A plébános a szerencsejátékok híveit ostorozza prédikációjában:
– …azok is pokolra jutnak, akik a lottó bűvöletében élnek. Nyolc, tizennégy, negyven, hatvanegy, nyolcvankettő… Csak a számok járnak az eszükben, s felednek családot, Istent, munkát! Az ilyen emberek már az ördögnek ajándékozták lelküket! A mise végén az egyik hívő odamegy az atyához és gratulál a fölkavaró szentbeszédhez:
– Megrendítő volt, amit a szerencsejátékok túlbuzgó híveiről tetszett mondani. De nem ismételné el nekem azokat a nyerőszámokat?