Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.
Kreatív sarok ajánló
Létezik egy bank, ami nyolcvanhatezer-négyszáz forintot ír a számládra minden reggel. Minden este törli azt az összeget, amit napközben nem használtál fel. Mindannyiunknak van egy számlája ennél a banknál. Mi a neve? Hát Idő. Ez a bank minden reggel nyolcvanhatezer-négyszáz...
A félelem bezörget. A hit kimegy ajtót nyitni: odakint nincs már senki.
Luigi Santucci
Három barát üldögél egy kocsmaasztalnál, elvileg nem nagy szám, az idő ideális, az egyik mesélni kezd, igazán jóízűen, a másik folytatja, a harmadik befejezi, egymás szavába vágnak, de nem bánja senki, olyan jó ritmusú együttlét ez, olyan teljes, nincs senkiben...
