Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.
Kreatív sarok ajánló
Senki sem szegény annyira, hogy ne tudna adni – de leginkább és mindenekelőtt önmagát.
Ferenc pápa
Édesanya ebéd után nagy szelet csokit ad Szepi Peti bátyjának.
– Oszd el az öcséddel keresztényhez méltóan!
– Azt, hogyan kell csinálni?
– Úgy, hogy a nagyobbik részt neki adod.
– Akkor ossza el ő keresztény módon!
