Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?
Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a szent kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?
Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Kreatív sarok ajánló
Két ferences találkozik a vonaton:
– Nagyon ismerősnek tűnsz, testvér! Ugye Gyöngyösön találkoztunk?
– Gyöngyösön még soha nem voltam.
– Akkor Vácott.
– Vácott sem jártam még.
– Akkor máshol.
– Látod, testvér, ez lehet, mert máshol már voltam.
Nem az evolúció véletlen és értelmetlen terméke vagyunk.
Mindegyikünk Isten gondolatának gyümölcse.
Isten mindegyikünket akart, mindegyikünket szeret, mindegyikünkre szüksége van.
XVI. Benedek pápa