0%
Állapotjelző bezárása

A lyukas korsó

Élt egyszer egy paraszt, aki szamarára kötött két nagy korsóban hordta mindennap a vizet a falujába. Szamara lassacskán ott ügetett mellette. Az egyik korsóból – ütött-kopott, tele sérülésekkel, repedésekkel – az út alatt rendszerint az összes víz kifolyt. A másik: új és tökéletes, egy csepp víz sem folyt ki belőle. Az öreg, repedezett korsó megalázottnak és haszontalannak érezte magát. Annál is inkább, mivel az új korsó nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy tökéletességét fitogtassa:
– Én egy csepp vizet sem veszítek el.
Egy reggel az öreg korsó feltárta szívét gazdája előtt:
– Tudod, tisztában vagyok korlátaimmal, képességeimmel. Időt, fáradságot és pénzt pazarolsz miattam, hiszen mire a faluba érünk, én már teljesen üres vagyok. Bocsásd meg a gyengeségem és a sérüléseim!
Másnap az úton a gazda odafordult a repedezett korsóhoz, és így szólt hozzá:
– Nézd csak az út szélét!
– Csodálatos! Telis-tele virágokkal!
– Ez egyedül a te érdemed – szólt a gazda. – Te öntözöd mindennap az út szélét. Vettem egy csomag
virágmagot, majd elszórtam az út mentén. Anélkül, hogy tudtad volna, vagy akartad volna, mindennap öntözted őket.

Mindannyian tele vagyunk sérülésekkel, sebekkel, ám ha akarjuk, Isten a mi fogyatékosságunkból
is csodákat fakaszthat.

Bruno Ferrero: Az élet mindened, amid van (Don Bosco Kiadó)

Kreatív sarok ajánló

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy,...

A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni...

Az orvos két óvodás kisfiával sétál. Amikor egy templomhoz érnek, a kisebbik megkérdezi:
– Ez mi?
– Ez egy templom – világosítja fel a bátyja.
– Mi az a templom?
– A Jóisten háza.
Öcsi elcsodálkozik: – Hát a jó...

Még több

Lectio Divina

Prédikációs segédanyagok

Katolikus Karitász

Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Katolikus Pedagógiai Intézet

MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

MKPK Családügyi Bizottsága

MKPK Ifjúsági Bizottsága

Lelkigyakorlatos házak