Te soha többé nem lehetsz nyugodt,
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
‒ vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha akaratlan
meglep.
És valahogy elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi ‒ ‒
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad,
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?
Kreatív sarok ajánló
Senki sem mondhatja Isten igaz szolgájának magát,
akit még sosem tett próbára a kísértés.
A kísértés, amely felett győzedelmeskedtek, olyan, mintha Isten
eljegyzési gyűrűt nyújtana át a léleknek.
Assisi Szent Ferenc
Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és multja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta...
„Üdvözlégy!” – olvasód morzsolva így köszöntünk. Október van, korán leáldozik a nap. Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk, hogy el ne vétsük a homályban az utat. Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor hűtlenül életem kalandor idején; de felém ragyogott...
