Te soha többé nem lehetsz nyugodt,
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
‒ vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha akaratlan
meglep.
És valahogy elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi ‒ ‒
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad,
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?
Kreatív sarok ajánló
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva...
És amikor elérkeztek a Pünkösdnek napjai, összegyűltek egy kis házban Krisztus első papjai. (Rongyos ruhák, kérges kezek, fésületlen üstökök: ily egyszerű proletárok a legelső püspökök.) És hirtelen lőn az égből mint egy sebes szélvihar, s betölté az egész házat zengő-zúgó...
Legyen a böjtünk boldog! Ne a harag, az idegesség, a szomorúság töltse meg a szívünket valamiért, amit nem örömmel teszünk, mert a lelkünk mélyén nem akarjuk. A böjt nem arról szól, hogy betartsunk egy szabályt. Koplalni, szenvedni lehet néhány napon...
