Te soha többé nem lehetsz nyugodt,
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
‒ vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha akaratlan
meglep.
És valahogy elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi ‒ ‒
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad,
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?
Kreatív sarok ajánló
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
