Te soha többé nem lehetsz nyugodt,
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
‒ vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha akaratlan
meglep.
És valahogy elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi ‒ ‒
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad,
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?
Kreatív sarok ajánló
Ó, Jézusom, te azt mondtad: „Én vagyok a kapu. Ha valaki általam megy be, üdvözül”. Nem akarom beérni azzal, hogy szavaidat olvasom, elmélkedem róluk, helyeslem, csodálom, hirdetem; segíts Uram, hogy alkalmazzam, éljem, hogy átvigyem életembe! Add, hogy hitből éljek, félretegyem...
Csak ma, megpróbálok kizárólag a mai napnak élni, anélkül, hogy életem minden problémáját meg akarnám oldani. Csak ma, a lehető legjobban fogok figyelni arra, hogy mindenki felé udvarias legyek és a viselkedésemre: senkit sem kritizálok és senkit sem áll szándékomban...
Szent Lélek szállj alá: erő, kincs, égi fény… A világ oly gazdag, és mégis oly szegény! Hatalmasoknak, kik vezetik a népet, s fegyver van kezükben, adj nagy bölcsességet. Űzz el szívekből vad haragot, sértést, népek s egyesek közt teremts egyetértést....
