Te soha többé nem lehetsz nyugodt,
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
‒ vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha akaratlan
meglep.
És valahogy elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi ‒ ‒
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad,
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el?
Kreatív sarok ajánló
Istenem, tőled elfordulni annyi, mint elesni.
Hozzád fordulni annyi, mint fölállni.
Benned maradni annyi, mint biztos támaszra lelni.
Szent Ágoston
Betlehem barlangjához két kis szamár is érkezett. Fáradtak, betegek és soványak voltak. Hátuk felsebzett és megtépázott volt azoktól a súlyos zsákoktól, melyeket gazdájuk, a molnár terhelt rájuk nap mint nap, és azoktól a bot ütésektől, amikkel szintén nem fukarkodott. A...
Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes...
