Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.
Kreatív sarok ajánló
A boldogság nem bennünk és nem is rajtunk kívül van. Boldogság csak Istenben van.
És ha őt megtaláltuk, akkor mindenhol van.
Blaise Pascal
Egy szomorú ember elindult, hogy megkeresse a boldogságot. Útjában először egy földművest kérdezett meg, nincs-e a földeken s azt a választ kapta, nincs. Azután megkérdezett egy bankárt, nem a bankban van-e, de ott sem volt. Tovább menve megkérdezett egy milliomost,...
Egyháztörténelmet tanulnak a nebulók. A tankönyv leckéjének első mondata így hangzott: „Az isteni Gondviselés nem engedte, hogy a középkor elején elharapódzott bajok az Egyházat tönkretegyék.” A következő órán a hitoktató írásban feleltette a gyerekeket. A legtöbb tanuló elvérzett a lecke...
