Dönti rám a földet-eget,
Keddeket és péntekeket,
Szívdobogást, lélegzetet,
Szárnyashangyából ezreket,
Forrásból sistergő vizet,
Napsütést, mit a cég fizet,
Epret, málnát, diót, banánt,
Igent, nemet, biztost, talánt,
Csepp kölyköket, cseperedést,
Közönyt, sírást és nevetést,
Betegséget, egészséget,
Összes magyar népmeséket,
Bimbót, virágot meg termést,
Felmagzott fűben hempergést,
Kajla kutyák füle bojtját,
Tüzet, amint gyújtják, oltják,
Mézet, kést és vért és kormot,
Ürmöt, áramot, hegyormot,
Körmöt, hajat, egyre nőnek,
Táncos járását a nőnek,
Erejét a férfiaknak,
Hóesésből ötven raklap,
Gyöngyvirágot, birkanyájat,
Bömbölését kisbabáknak,
Lomb-motozó szelet áraszt,
Millió kérdésre választ,
Millió válaszra kérdést,
Sebre sót és sebre tépést,
Folyóvíznek végtelenjét,
Békaszót és békalencsét,
Lángot ontó napraforgót,
Méregerős papramorgót,
Ezer jót, mi rosszra fordul,
Ezer rosszból jó kicsordul,
Ragacsos akácvirágot,
Áldást, amely elmos átkot,
Önti, önti, egyre dönti,
Dől a lenti, dől a fönti,
Dől a fönti, dől a lenti,
S mindennap újrateremti.
Kreatív sarok ajánló
Erősítsem meg a szívemet sarokvasakkal, pántokkal, mert akkor rakomány örömet borítanak majd ide, ki ne dűljön a sarkából. Tegyem tágassá a sátramat, hogy elférjen benne minden hömpölygő találkozás és széles mozdulat. Építsek erős gátakat a fejemben, mert olyan bitang áradással...
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: – Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt...
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok...
