Dönti rám a földet-eget,
Keddeket és péntekeket,
Szívdobogást, lélegzetet,
Szárnyashangyából ezreket,
Forrásból sistergő vizet,
Napsütést, mit a cég fizet,
Epret, málnát, diót, banánt,
Igent, nemet, biztost, talánt,
Csepp kölyköket, cseperedést,
Közönyt, sírást és nevetést,
Betegséget, egészséget,
Összes magyar népmeséket,
Bimbót, virágot meg termést,
Felmagzott fűben hempergést,
Kajla kutyák füle bojtját,
Tüzet, amint gyújtják, oltják,
Mézet, kést és vért és kormot,
Ürmöt, áramot, hegyormot,
Körmöt, hajat, egyre nőnek,
Táncos járását a nőnek,
Erejét a férfiaknak,
Hóesésből ötven raklap,
Gyöngyvirágot, birkanyájat,
Bömbölését kisbabáknak,
Lomb-motozó szelet áraszt,
Millió kérdésre választ,
Millió válaszra kérdést,
Sebre sót és sebre tépést,
Folyóvíznek végtelenjét,
Békaszót és békalencsét,
Lángot ontó napraforgót,
Méregerős papramorgót,
Ezer jót, mi rosszra fordul,
Ezer rosszból jó kicsordul,
Ragacsos akácvirágot,
Áldást, amely elmos átkot,
Önti, önti, egyre dönti,
Dől a lenti, dől a fönti,
Dől a fönti, dől a lenti,
S mindennap újrateremti.
Kreatív sarok ajánló
Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését....
Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Sziveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Akik tanait gyülölték, Meg nem ölheték. Nem rejthette sír magába Égi szellemét. Mert égből...
Nem te, hanem Ő, talán azért is Ő, mert Nála a virrasztás végtelen kegyelme, kérdéseidre már hangtalan felelne élet-gyertyád szüntelen lobogása. Fényénél tollad hajnalig imádkozott, hogy „kétkedő fajod” is belássa: a lét eleve nem lett elátkozott… bár annyiszor voltál lent...
