valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
Vonj sugaradba Istenem! mint madár a fészkére, szállnék hozzád, de látod, a rét örömei közt elpattant a szárnyam csontja. Végy kosaradba Istenem! mint hal a horogra, sietnék hozzád, de látod, a gyürüző mélynek rám-tekeredett ezernyi hínárja. Lelkemet mért áztatod maró-lúgban...
Uram, fogadd el életemnekszegényes, barna kenyerét!Sokat nem érő, nem szegetlen,de minden morzsát összeszedtemés két kezemben itt hozom feléd.– Uram, fogadd e lélek életét! Uram, hajolj e bús kenyérhez!Hangozzék csendben alkotó szavadés tedd tieddé már egészen,hogy mintha árnyék lenne lényem,Te rejtsd...
Egy ember beviszi a Mercedesét a szervizbe.
– Kérem, ha túllépem a kétszázas sebességet, kopog valami a motorban.
A szerelő elgondolkodik, majd válaszol:
– Bizonyára az ön őrangyala, Uram.
