Az óriási aszály kitikkasztotta, kiszárította a földeket. A fák fájdalmasan hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, kobaltkék eget. Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli plébános az eső kegyelméért könyörögve rendhagyó imaórára hívta az embereket a templom előtti térre. A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan elhozták magukkal a hitüket jelképező tárgyaikat: a Bibliát, a keresztet és a rózsafüzért. A plébános végignézett az embereken, és tekintete megállapodott egy kislányon, aki teljes komolysággal ült az első sorban. A térdén egy piros esernyővel.
Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.
Kreatív sarok ajánló
Az emberi gyöngeség nem tudja fölborítani az isteni mindenhatóság terveit.
Az isteni építőmester lehulló kövekkel is tud dolgozni.
Michael von Faulhaber