„Tessék mondani, tegezhetlek?”,
kérdezte tőlem egy csöpp kisfiú.
Megelőlegezte magának a bizalmat.
Válaszomat meg sem várva,
megtalálta a megfelelő formát.
Láttam,
biztonságban érzi magát mellettem.
Korábbi félelmét már elfelejtette.
Belekapaszkodott a nadrágszáramba,
tréfából belebújt a papucsomba.
Ilyenek vagyunk mindannyian.
Ott sertepertélünk az Isten közelében,
előbb úgy teszünk,
mintha véletlenül vetődtünk volna oda,
majd egyre természetesebben forgolódunk körülötte,
ám sokáig még nem merjük megszólítani.
De a világért sem tévesztenénk szem elől.
Aztán két marokra fogjuk bátorságunk,
odasomfordálunk hozzá, felnézünk rá,
alig tudjuk leplezni, hogy szívünk kalapál,
nagy levegőt veszünk,
és megszólítjuk.
Büszkék vagyunk arra, hogy tegezhetjük.
Ő pedig talán megértően mosolyog sutaságainkon.
Kreatív sarok ajánló
Krisztus feltámadása a mi reményünk kezdete. Nem azért támadt fel, hogy csodáljuk, hanem hogy kövessük. Aki vele hal meg a bűnnek, az vele együtt élni kezd az új élet szabadságában.
Szent Ágoston
Arra hivattam, hogy tegyek valamit, vagy legyek valamivé, és erre senki más nem hivatott.
Isten tervében helyem van Isten földjén, és ez a hely csak az enyém, senki másé.
Szent John Henry Newman
A jótett nem várhat holnapig.
Kalkuttai Szent Teréz anya
