0%
Állapotjelző bezárása

A tó és a szökőkút

A tisztavizű, csendes tó éveken át irigykedve nézte a gyönyörű szökőkutat, amely a partján állt. Csak bámulta a lenyűgöző formákat és hangokat, amiket megállás nélkül varázsolt. „Milyen élettel teli! Sosem pihen, sosem fárad el! Bárcsak szökőkút lehetnék! – gondolta. – Bárcsak cserélhetnék vele, érdekes és változatos életem volna. Hányszor hallottam, ahogy az emberek dicsérik és csodálják a játékát! Mikor hozzám jönnek, csendben elsétálnak a part mentén. Olykor megáll mellettem egy szerelmespár, kéz a kézben, néznek, de nem tudom, miért. Mások leülnek a fűre vagy egy padra, és csak bámulják az unalmas, egyhangú képet, amit nyújtok. Bárcsak szökőkút volnék… De sajnos csak egy tó vagyok, és még csak nem is a legszebbek egyike: nem vagyok se mély, se széles, se lenyűgöző. Olyan jelentéktelen vagyok!”
A szökőkút éveken át irigykedve nézte a tisztavizű, csendes tavat. „Milyen békés! – gondolta. – Nézzétek csak! Senkit sem akar lenyűgözni. A vizei nem szaladnak sehová, nem törnek a magasba. Nincs szüksége mutatványokra. Én állandóan csak küzdök az emberek figyelméért, mindent megteszek, hogy idevonzzam őket, és már annyira elfáradtam! A tó viszont olyan boldog lehet! Az emberek a partján sétálgatnak, s neki nem kell csinálnia semmit. A medrében pihen és élvezi kicsiny hullámai fodrozódását. A tó nem fáradozik, nem töri magát. Ha én abbahagynám a játékomat, ugyan ki jönne el hozzám? Semmi sem lehangolóbb egy mozdulatlan, néma szökőkútnál. Bárcsak én is csendes tó lehetnék! Bármit megadnék, hogy akárcsak egy kis időre helyet cserélhessek vele!”

Az elfogadás feltétele a helyes önkép. Elfogadni nem azt jelenti, hogy azt mondjuk: „Minden rendben.” Sokkal inkább: „Mindenem megvan.”

Bruno Ferrero: A jéghegy és a dűne (Don Bosco Kiadó)

Kreatív sarok ajánló

Uram! Vedd életemet a kezedbe, és tedd vele azt, ami Neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet....
Létezik egy bank, ami nyolcvanhatezer-négyszáz forintot ír a számládra minden reggel. Minden este törli azt az összeget, amit napközben nem használtál fel. Mindannyiunknak van egy számlája ennél a banknál. Mi a neve? Hát Idő. Ez a bank minden reggel nyolcvanhatezer-négyszáz...
Vonj sugaradba Istenem! mint madár a fészkére, szállnék hozzád, de látod, a rét örömei közt elpattant a szárnyam csontja. Végy kosaradba Istenem! mint hal a horogra, sietnék hozzád, de látod, a gyürüző mélynek rám-tekeredett ezernyi hínárja. Lelkemet mért áztatod maró-lúgban...
Még több

Lectio Divina

Prédikációs segédanyagok

Katolikus Karitász

Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Katolikus Pedagógiai Intézet

MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

MKPK Családügyi Bizottsága

MKPK Ifjúsági Bizottsága

Lelkigyakorlatos házak