Betlehem barlangjához két kis szamár is érkezett. Fáradtak, betegek és soványak voltak. Hátuk felsebzett és megtépázott volt azoktól a súlyos zsákoktól, melyeket gazdájuk, a molnár terhelt rájuk nap mint nap, és azoktól a bot ütésektől, amikkel szintén nem fukarkodott. A két kis szamár hallotta, amint a pásztorok a Királyok Királyáról beszélgettek, aki az égből jött. Elsiettek hát ők is hozzá. Ott töltöttek egy kis időt, csodálták a Gyermeket. Mint mindenki, ők is hódoltak és imádkoztak előtte. Az ajtónál azonban várta őket a kegyetlen molnár.
A két kis szamár lehajtott fejjel indult tovább, hátukon a súlyos teherrel.
– Nem használ semmit – szólt az egyikük. – Kértem a Megváltót, hogy vegye el tőlem a terhet, de nem tette meg.
– Én viszont azt kértem Tőle, hogy adjon erőt ahhoz, hogy elviseljem – szólt vissza a másik, aki vidáman ügetett tovább.
Ha valaki azt mondja neked, hogy az élet nehéz, kérdezd meg: mihez képest?
