Csak ma,
megpróbálok kizárólag a mai napnak élni,
anélkül, hogy életem minden problémáját meg akarnám oldani.

Csak ma,
a lehető legjobban fogok figyelni arra, hogy mindenki felé udvarias legyek és a viselkedésemre:
senkit sem kritizálok és senkit sem áll szándékomban megszólni,
vagy fegyelmezni, hacsak nem önmagamat.

Csak ma,
örömteli leszek annak bizonyosságában, hogy a boldogságra vagyok teremtve,
nem csak a másvilágban, hanem már itt, ebben.

Csak ma,
alkalmazkodni fogok a körülményekhez, és nem fogom azt várni,
hogy ezek hajoljanak meg vágyaim előtt.

Csak ma,
tíz percet jó olvasmányokra szánok emlékezve arra,
hogy miként az ételre szükség van a test életéhez,
a jó olvasmányok szükséges a lélek életéhez.

Csak ma,
valami jót cselekszem, és senkinek sem fogok beszélni róla.

Csak ma,
legalább egy olyan dolgot megteszek, amihez nincs kedvem.
És ha megbántanának, megpróbálom majd, hogy senki se tudja.

Csak ma,
készítek egy részletes napirendet. Lehet, hogy nem fogom teljesíteni, de mégis megírom.
És őrizkedni fogok két véglettől: a kapkodástól és a tétovázástól.

Csak ma,
szilárdan hinni fogok – még akkor is, ha a körülmények az ellenkezőjét bizonyítják,
hinni, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha semmi más nem létezne a világon.

Csak ma,
nem fogok félni, és különösképpen nem fogok félni attól,
hogy értékeljem azt, ami jó és hogy higgyek a jóságban.
Képes vagyok arra, hogy jót tegyek.

 

 

 

Aki hisz, nem remeg,
nem kapkod, nem pesszimista,
nem veszti el önuralmát.
Aki hisz, az derűs, és derűje
Istentől származik.

XXIII. János

1. Rögtön a megválasztása után visszavonult, hogy felvegye Róma püspökének hófehér reverendáját, ahogyan azt a hagyomány megköveteli. Igen ám, de az előre elkészített három reverenda egyike sem volt jó a méretére. Mindenki roppantul zavarban volt, az új pápa viszont mosolyogva így szólt: „Már látom, hogy a szabók nem engem akartak pápának!”

2. Egy kórházlátogatás alkalmával megkérdezte egy kisfiútól, mi szeretne lenni, ha felnő. A gyerek azt felelte: vagy rendőr vagy pápa. „A helyedben a rendőrséget választanám – mondta a Szentatya. – Pápa akárkiből lehet, nézz csak rám!”

3. „Éjjelente gyakran felébredek, eltöprengek a világ súlyos problémáin, és elhatározom, hogy mindezt el kell mondanom a pápának. Aztán másnap, mikor felébredek, rájövök, hogy én vagyok a pápa.”

4. Amikor egy riporter megkérdezte, hányan dolgoznak a Vatikánban, János pápa állítólag így felelt: „Nagyjából a fele.”

5. Egy bíboros nehezményezte, hogy a vatikáni fizetésemelés után az egyik alkalmazott ugyanannyit keres, mint a bíboros. A pápa azt mondta: „Annak az alkalmazottnak tíz gyereke van, remélem, a bíborosnak nincsen.”

6. Egy este a barátját látogatta meg a Szentlélek Kórházban. A nővér, aki ajtót nyitott, így mutatkozott be: „Szentatyám, a Szentlélek főnöknője vagyok.” A pápa így felelt: „De jó magának! Remek állás! Én csak ‘Isten szolgáinak szolgája’ vagyok.”

7. Röviddel pápává választása után Róma utcáin sétált. Egy pár jött szembe, és ahogy elhaladtak egymás mellett, meghallotta, hogy a nő odasúgja a barátjának: „Jó ég, milyen kövér!” Utánuk fordulva megjegyezte: „Hölgyem, gondolom, tudja, hogy a konklávé nem kimondottan szépségverseny.”

8. Egyszer azt írta: „Három dolog viszi romlásba az embert: a nők, a szerencsejáték és a földművelés. Apám a legunalmasabbat választotta.”

9. Amikor már bíboros és velencei pátriárka volt, egyszer azt mondta a város egyik gazdag polgárának: „Egyetlen dolog van, ami kettőnket összeköt: a pénz. Önnek sok van, nekem semennyi. A különbség az, hogy engem egyáltalán nem is érdekel.”

10. Még velencei pátriárka volt, mikor egy újságíró megkérdezte tőle, milyen hivatást választana, ha újrakezdhetné az életét. Azt felelte: újságíró lenne. Majd derűsen hozzátette: „S most lássuk, meri-e azt mondani, hogy maga meg, ha újrakezdhetné, pátriárkának állna!”

11. Egy vatikáni tisztségviselő azt mondta a pápának: „teljességgel lehetetlen”, hogy 1963-ban megnyissák a II. Vatikáni Zsinatot. „Jó, akkor 1962-ben fogjuk megnyitni” – felelte. És meg is nyitotta.

12. Nagy hallgatóság előtt beszélt éppen, mikor elromlott a mikrofon. Idegeskedés helyett megjegyezte: „Semmi baj, úgysem mondtam semmi érdekfeszítőt.”

13. Egyszer apácák látogatását fogadta, akik Szent József nővéreiként mutatkoztak be neki, a pápa elismerően biccentett: „Ahhoz képest egész jól tartják magukat!”

+1. Mikor egy audiencián egyik látogatója kijelentette, ő katolikus, de nem gyakorló, a pápa mosolyogva rávágta: “én meg nudista vagyok, csak sose gyakorlom”.

Mennyei Atyám! Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna! Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe! Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő! Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban! Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által! Ámen.