Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól Raphael-ig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezében.
Így szólt: – Uram, Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. – A fiatalember felemelte a csomagját. – Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
– Ó, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.
Az apa jól látható helyre akasztotta a portrét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból. Néhány hónappal később az ember meghalt.
Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. Először a fiúról készült kép volt az emelvényen. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal.
– Az árverést ezzel a képpel kezdjük. Ki akarja megvenni ezt a képet?
Valaki így kiáltott hátulról: – Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!
Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
– Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást?
– 100 dollárért?
– 200 dollárért?
Egy másik hang mérgesen kiáltotta: – Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!
De az árverésvezető tovább folytatta: – A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze: – Elviszem 10 dollárért.
Szegény ember lévén, ez volt minden, amit fel tudott ajánlani.
– Ki ajánl érte 20 dollárt?
– Adja neki oda 10-ért! Nézzük a mestereket!
– 10 dollár az ajánlat. Ki ad érte 20-att?
A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal.
– Először, másodszor, eladva 10 dollárért.
Egy ember a második sorból közbekiáltott.
– Gyerünk már a többi képpel!
Az árverésvezető letette a kalapácsot.
– Az aukciónak vége.
– Vége? – szólaltak meg értetlenül. – Mi lesz a festményekkel?
– Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökli az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.

Isten nekünk adta az ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon értünk a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. Akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.