Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem,

Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:

Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: »Nem haragszom!«

Néha rángatom, cibálom: –
tudja hogy csak őt kivánom.

Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.

A tanár bevitt az osztályba egy befőttesüveget. Letette a katedrára, majd elővett pár darab követ és egyesével bepakolta őket az üvegbe. Mikor már egyetlen kődarab sem fért bele, az osztályhoz fordult:
– Tele van az üveg?
Mindenki igennel válaszolt.
– Biztos?
Azzal elővett az asztal alól egy kis vödör kavicsot. Beletöltötte az üvegbe, óvatosan megrázogatta, hogy a kavicsok becsússzanak a kövek közti résekbe. Újra megkérdezte:
– Most tele van az üveg?
– Valószínűleg nincs – felelte valaki.
– Helyes – nyugtázta a tanár.
Most egy kis vödör homokot vett elő és beleöntötte a befőttesüvegbe. És újra feltette a kérdést:
– Tele van az üveg?
– Nincs! – kiáltotta kórusban az osztály.
– Nagyszerű!
Elővett egy kancsó vizet és színültig töltötte az üveget.
– Mi a tanulsága a kísérletnek? – kérdezte a diákoktól.
Egy kéz rögtön a magasba emelkedett:
– Nem számít, mennyire van tele a határidőnaplód, ha keményen dolgozol, mindig akad egy kis hely, ahová még befér valami!
– Nem, nem. Az igazi tanulság: ha nem a köveket rakod be először, soha többé nem lesz rá módod.

Mik a te életed „kövei”? A gyermekeid, a szeretteid, az előmeneteled, az álmaid, a saját magadra, az egészségedre fordított idő…? Ne felejtsd el elsőként elhelyezni ezeket a „köveket”, különben soha többé nem férnek be az életedbe. Ha folyton csak az apró dolgokkal foglalkozol, akkor az életed megtelik kaviccsal és homokkal, a nagy és fontos dolgok pedig sosem kerülnek igazi helyükre. Amikor elgondolkodsz ezen a történeten, tedd fel magadnak a kérdést: mik az én életem „kövei”? Először ezeket rakd be a befőttesüvegbe!

Minél inkább Krisztusba gyökereződünk, annál inkább megtaláljuk a lelki békénk,
még a mindennapok megpróbáltatásai közepette is.

Ferenc pápa