Egy férfi odament a lelkészhez és kijelentette:
– Atyám, többé nem megyek templomba!
– Miért? – Kérdezte a lelkész.
A fiatalember így válaszolt:
– Ó, hát… mindig látok olyan embereket a templomban, akik folyton sutyorognak, férfiarcokat, akik elkalandoztak és nem is figyelnek oda az igehirdetésre, sőt, sokszor láttam telefonozó embereket is. Sorolhatnám még, hogy mennyi téves dolgot találtam a közösségben.
A lelkész így válaszolt:
– Értem, de először is azt szeretném, hogy tégy nekem egy szívességet: vegyél egy vízzel teli poharat, és tegyél három kört a kóruson, miközben lent épp bibliaórát tartok majd. Jól vigyázz, hogy egy csepp vizet se önts ki a pohárból. Ezután végleg elhagyhatod a templomot.
A fiatalember először furcsállta a kérést de teljesítette. Háromszor kerülte meg a kóruson levő padsorokat, úgy, ahogy azt kérte tőle a lelkész.
– Kész vagyok.
Erre a lelkész így felelt:
– Miközben megtetted a három kört, láttad e, hogy a templomban sutyorognak az emberek?
– Nem, nem láttam egyet sem.
Láttál olyan férfiarcot, aki elkalandozott volna?
– Nem, nem láttam. – Felelte újra a fiatalember.
Láttál valakit, aki a mobiltelefonját nézi?
– Nem.
– Tudod, miért? Mert a vízzel teli pohárra koncentráltál, hogy egy cseppje se folyjon ki.
Ugyanez van az életünkben is. Amikor a mi Urunk Jézus Krisztusunkra koncentrálunk, akkor nem lesz időnk meglátni az emberek hibáit.
AKI AZ EMBEREK MIATT HAGYJA EL A TEMPLOMOT, SOHA NEM JÉZUS MIATT JÁRT A KÖZÖSSÉGBE.
Kreatív sarok ajánló
Édesanya ebéd után nagy szelet csokit ad Szepi Peti bátyjának.
– Oszd el az öcséddel keresztényhez méltóan!
– Azt, hogyan kell csinálni?
– Úgy, hogy a nagyobbik részt neki adod.
– Akkor ossza el ő keresztény módon!
Van neve és van arca a boldogságnak, amelyet kerestek,
amelyhez jogotok van: ő a Názáreti Jézus.
XVI. Benedek pápa
Az Élet Kenyere, Jézus, nem csak egy köret a főétkezésben. Elképzelem, hogy miközben Isten figyeli rendkívül túlzsúfolt életünket, látja, hogy ide-oda futkosunk, dolgozunk, tevékenykedünk, néha a Szentlélek így kiált: Nem kérnél egy kis Istent is hozzá? Hányszor viselkedünk úgy, hogy elegendőnek tartjuk, ha...
