Egy férfi odament a lelkészhez és kijelentette:
– Atyám, többé nem megyek templomba!
– Miért? – Kérdezte a lelkész.
A fiatalember így válaszolt:
– Ó, hát… mindig látok olyan embereket a templomban, akik folyton sutyorognak, férfiarcokat, akik elkalandoztak és nem is figyelnek oda az igehirdetésre, sőt, sokszor láttam telefonozó embereket is. Sorolhatnám még, hogy mennyi téves dolgot találtam a közösségben.
A lelkész így válaszolt:
– Értem, de először is azt szeretném, hogy tégy nekem egy szívességet: vegyél egy vízzel teli poharat, és tegyél három kört a kóruson, miközben lent épp bibliaórát tartok majd. Jól vigyázz, hogy egy csepp vizet se önts ki a pohárból. Ezután végleg elhagyhatod a templomot.
A fiatalember először furcsállta a kérést de teljesítette. Háromszor kerülte meg a kóruson levő padsorokat, úgy, ahogy azt kérte tőle a lelkész.
– Kész vagyok.
Erre a lelkész így felelt:
– Miközben megtetted a három kört, láttad e, hogy a templomban sutyorognak az emberek?
– Nem, nem láttam egyet sem.
Láttál olyan férfiarcot, aki elkalandozott volna?
– Nem, nem láttam. – Felelte újra a fiatalember.
Láttál valakit, aki a mobiltelefonját nézi?
– Nem.
– Tudod, miért? Mert a vízzel teli pohárra koncentráltál, hogy egy cseppje se folyjon ki.
Ugyanez van az életünkben is. Amikor a mi Urunk Jézus Krisztusunkra koncentrálunk, akkor nem lesz időnk meglátni az emberek hibáit.
AKI AZ EMBEREK MIATT HAGYJA EL A TEMPLOMOT, SOHA NEM JÉZUS MIATT JÁRT A KÖZÖSSÉGBE.
Kreatív sarok ajánló
Istenben hinni annyi, mint látni, hogy az életnek van értelme.
Ludwig Wittgenstein
Az emberi gyöngeség nem tudja fölborítani az isteni mindenhatóság terveit.
Az isteni építőmester lehulló kövekkel is tud dolgozni.
Michael von Faulhaber
Azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tudjon tenni minket, ami ő.
Alexandriai Szent Atanáz
