Egy férfi odament a lelkészhez és kijelentette:
– Atyám, többé nem megyek templomba!
– Miért? – Kérdezte a lelkész.
A fiatalember így válaszolt:
– Ó, hát… mindig látok olyan embereket a templomban, akik folyton sutyorognak, férfiarcokat, akik elkalandoztak és nem is figyelnek oda az igehirdetésre, sőt, sokszor láttam telefonozó embereket is. Sorolhatnám még, hogy mennyi téves dolgot találtam a közösségben.
A lelkész így válaszolt:
– Értem, de először is azt szeretném, hogy tégy nekem egy szívességet: vegyél egy vízzel teli poharat, és tegyél három kört a kóruson, miközben lent épp bibliaórát tartok majd. Jól vigyázz, hogy egy csepp vizet se önts ki a pohárból. Ezután végleg elhagyhatod a templomot.
A fiatalember először furcsállta a kérést de teljesítette. Háromszor kerülte meg a kóruson levő padsorokat, úgy, ahogy azt kérte tőle a lelkész.
– Kész vagyok.
Erre a lelkész így felelt:
– Miközben megtetted a három kört, láttad e, hogy a templomban sutyorognak az emberek?
– Nem, nem láttam egyet sem.
Láttál olyan férfiarcot, aki elkalandozott volna?
– Nem, nem láttam. – Felelte újra a fiatalember.
Láttál valakit, aki a mobiltelefonját nézi?
– Nem.
– Tudod, miért? Mert a vízzel teli pohárra koncentráltál, hogy egy cseppje se folyjon ki.
Ugyanez van az életünkben is. Amikor a mi Urunk Jézus Krisztusunkra koncentrálunk, akkor nem lesz időnk meglátni az emberek hibáit.
AKI AZ EMBEREK MIATT HAGYJA EL A TEMPLOMOT, SOHA NEM JÉZUS MIATT JÁRT A KÖZÖSSÉGBE.
Kreatív sarok ajánló
Nincs más létra, amelyen fel tudnánk menni a mennybe, csak a kereszt.
Limai Szent Róza
A nap első sugara volt az égen, Amikor Jézus a sírból kilépett – És hosszan, szeretettel végignézett A bűnöktől-megtisztított vidéken. Olyan vidám volt minden itt a réten, Jézus szeméből örömkönny fakadt. Elnézegette a madarakat, S gyönyörködött mindegyik énekében. Fickándoztak vidáman...
Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!… Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám, – megtörtem...
