Egy férfi odament a lelkészhez és kijelentette:
– Atyám, többé nem megyek templomba!
– Miért? – Kérdezte a lelkész.
A fiatalember így válaszolt:
– Ó, hát… mindig látok olyan embereket a templomban, akik folyton sutyorognak, férfiarcokat, akik elkalandoztak és nem is figyelnek oda az igehirdetésre, sőt, sokszor láttam telefonozó embereket is. Sorolhatnám még, hogy mennyi téves dolgot találtam a közösségben.
A lelkész így válaszolt:
– Értem, de először is azt szeretném, hogy tégy nekem egy szívességet: vegyél egy vízzel teli poharat, és tegyél három kört a kóruson, miközben lent épp bibliaórát tartok majd. Jól vigyázz, hogy egy csepp vizet se önts ki a pohárból. Ezután végleg elhagyhatod a templomot.
A fiatalember először furcsállta a kérést de teljesítette. Háromszor kerülte meg a kóruson levő padsorokat, úgy, ahogy azt kérte tőle a lelkész.
– Kész vagyok.
Erre a lelkész így felelt:
– Miközben megtetted a három kört, láttad e, hogy a templomban sutyorognak az emberek?
– Nem, nem láttam egyet sem.
Láttál olyan férfiarcot, aki elkalandozott volna?
– Nem, nem láttam. – Felelte újra a fiatalember.
Láttál valakit, aki a mobiltelefonját nézi?
– Nem.
– Tudod, miért? Mert a vízzel teli pohárra koncentráltál, hogy egy cseppje se folyjon ki.
Ugyanez van az életünkben is. Amikor a mi Urunk Jézus Krisztusunkra koncentrálunk, akkor nem lesz időnk meglátni az emberek hibáit.
AKI AZ EMBEREK MIATT HAGYJA EL A TEMPLOMOT, SOHA NEM JÉZUS MIATT JÁRT A KÖZÖSSÉGBE.
Kreatív sarok ajánló
Az Úr elénk imádkozta a Miatyánkot mégis, kétezer év alatt sem tudtuk megtanulni, ma is elhibázzuk már a harmadik kérésnél, és így módosítjuk a szöveget: legyen meg a mi akaratunk. Egy régi, orosz népmese szerint az öreg paraszt kihallgatást kért...
Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót: – Meg szabad néznem ezt a csészét?...
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
