Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
A lelkek megérzik, ki neked az Isten:
Futó ismerősöd, jóbarát, vagy Minden.
Megérzik hangodból, hogyha beszélsz róla,
Hiszed-e, mit mondasz, vagy csak szokás volna…?
valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén...
Isten szabadnak teremtett minket, embereket, és akarja szabadságunkat,
hogy teljes szívvel a jó mellett, sőt a legfőbb jó,
azaz Isten mellett tudjunk dönteni.
Minél inkább tesszük a jót, annál szabadabbak leszünk.
YouCat 286
