Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
Senki sem szegény annyira, hogy ne tudna adni – de leginkább és mindenekelőtt önmagát.
Ferenc pápa
Szeretem azt a sorsot, amit adtál, szeretem, mint az erdők a hegyet, szeretem, mint a vadmadár a nádast, mint játékszerét a kicsi gyerek. A sors nekem az Otthon, melyben élek, s ha egyszerű is, mégis enyém; olyan akár a szűk...
Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség,...
