Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
A nagymama magával viszi a kisunokáját a templomba. A nagyi hosszan imádkozik, a kisfiú pedig elbűvölten nézi az örökmécses vörös fényét. Végül már nem győzi türelemmel:
– Nagymama, sokáig kell még várni, hogy a lámpa zöldre váltson?
Azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tudjon tenni minket, ami ő.
Alexandriai Szent Atanáz
Három barát üldögél egy kocsmaasztalnál, elvileg nem nagy szám, az idő ideális, az egyik mesélni kezd, igazán jóízűen, a másik folytatja, a harmadik befejezi, egymás szavába vágnak, de nem bánja senki, olyan jó ritmusú együttlét ez, olyan teljes, nincs senkiben...
