Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
Csak egy parányi méccsé lenni, mely bevilágít egy szobát — csak egy szál deszka-híddá lenni, mely szakadékot ível át — csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb — csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet...
Ma még tiéd körülötted minden. Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs, Mert jön egy nap, talán nemsokára, S kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi sem. Tollad, virágos párnád másra vár… Mit maga köré épített egy...
A lelkek megérzik, ki neked az Isten:
Futó ismerősöd, jóbarát, vagy Minden.
Megérzik hangodból, hogyha beszélsz róla,
Hiszed-e, mit mondasz, vagy csak szokás volna…?
