Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
Azt mondta: Isten a szeretet. De azt nem mondta: elég mindent leönteni szeretetszósszal, cukin mosolyogni, nem kell egyenként mindenkit szeretni, nem kell cselekedni, élni a szeretetet, úgyis eljuttok az Atyához, majd a szeretet megerőszakol, és juszt is üdvözít. Azt mondta:...
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: – Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? – Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? –...
