Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
Ballagsz életed útjain… Egy titkos kamera figyel, szavaid, gondolataid rejtett mikrofon veszi fel. Kiskorból emléked kevés; talán rád nyomta bélyegét, tudat alatt hordozod és anélkül tán, hogy értenéd. Aztán gyerekkor, ifjúkor, szülők, barátok, iskola… A félelem itt ért utol, és...
Istenben hinni annyi, mint látni, hogy az életnek van értelme.
Ludwig Wittgenstein
A lemondás válhasson szabadsággá. Igazi szabadság lehet megszabadulni attól, hogy a világi dolgok irányítsanak. Nem kell mindig ugyanarról a dologról lemondani, de bizonyos szituációkban lemondhatok a desszertről, a második szelet kenyérről, a sokadik szuper akciósan megvásárolható dologról, egy moziról, sorozatnézésről, autóval...
