Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.
Kreatív sarok ajánló
Ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjunk,
szükségünk van az Istennel való személyes találkozásra:
olyan pillanatokra, amikor imádkozunk és hallgatjuk Isten szavát.
Ferenc pápa
(Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi...
A legsötétebb ég alatt, Isten, Téged találtalak. A legmélyebb örvény felett Uram, én Téged leltelek. A csillagtalan éjjelen Egy láng lobog a lelkemen, Mint reves fában gyönge fény, De mégis élet és remény. Isten némán hozzám hajol S engem idéznek...
