Mindig messze keresik valahol az Istent,
a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval,
a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom,
hogy biztosabban megtalálom Őt
az egészen kis dolgokban,
a véletlenekben, a jelentéktelenségben,
azokban a pillanatokban,
mikor csodálkozva pillantunk fel,
valamit értünk, amit az elébb,
az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami,
ami az elébb homályos és érthetetlen volt,
ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.
Hiszek benne?
Néha azt hiszem,
csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne.
Több és más Ő annál,
semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.
Kreatív sarok ajánló
Alkonyatra hajlott a nap. Az erdő szegélyén dús rendekben hevert a levágott fű, melynek zöld ágyában aléltan feküdtek a fonnyadó virágok. Tegnap még lengve játszottak a széllel, mely alkonyattal kiszaladt az erdőből, és ma egyszer csak elszakadtak a földtől, és...
Egy kisváros plébánosa lelkesen és motiváltan érkezett a templomba, hogy bemutassa az esti szentmisét. A mise kezdési ideje is elmúlt már, de a hívők nem jelentek meg. Negyedórás késés után három gyermek, húsz perc elteltével két fiatal lépett be. Így...
Hol voltam, amíg nem voltam? A te szereteted szólított elő a semmiből, parancsoltad, hogy legyek, és lettem, parancsoltad, hogy genetikai láncolatom keveredjen el a mindenség kábelrengetegében, és megtörtént, addig futott a kód a szerteágazó családfán, míg le nem pottyantam a...
