Mindig messze keresik valahol az Istent,
a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval,
a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom,
hogy biztosabban megtalálom Őt
az egészen kis dolgokban,
a véletlenekben, a jelentéktelenségben,
azokban a pillanatokban,
mikor csodálkozva pillantunk fel,
valamit értünk, amit az elébb,
az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami,
ami az elébb homályos és érthetetlen volt,
ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.
Hiszek benne?
Néha azt hiszem,
csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne.
Több és más Ő annál,
semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.
Kreatív sarok ajánló
Uram, fogadd el életemnekszegényes, barna kenyerét!Sokat nem érő, nem szegetlen,de minden morzsát összeszedtemés két kezemben itt hozom feléd.– Uram, fogadd e lélek életét! Uram, hajolj e bús kenyérhez!Hangozzék csendben alkotó szavadés tedd tieddé már egészen,hogy mintha árnyék lenne lényem,Te rejtsd...
Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség,...
Ha egyszer Isten ereje átalakította szívünket, megtörténhet az a csoda,
hogy hatásunkra környezetünk is átalakul.
Loyolai Szent Ignác
