Szeretett a vallásról vitatkozni a plébánossal, de meg győződéses nem hívőnek vallotta magát. A viták hosszúak és eredménytelenek voltak. Egyik este, a beszélgetés után a derék pap kikísérte barátját az autóhoz és integetett neki.
Meglepődve látta, hogy a barátja keresztet vet, mielőtt beindítja a motort. A plébános felrántotta a kocsiajtót és megkérdezte:
– Mit művelsz? Egyfolytában az ateizmusodat hangoztatod és most keresztet vetsz?
– Hogy gondolod? – méltatlankodott az ember.
– Én csak ezt csinálom – a homlokához érintette a kezét: – Nem felejtettem el semmit – aztán meg –
érintette a mellét: – Jóllaktam. – Aztán a bal vállát: – Pénztárca nálam van… – utána a jobbat: – …jogosítvány rendben… – összefűzte a kezét: – …mehetünk!
Nevetséges? Milyen gondolatok és szavak kísérik a jeleket, amelyeket a focisták rajzolnak magukra a
meccs előtt, vagy a diákok a vizsgák előtt? A keresztvetés a keresztény ember legnemesebb és legszentebb gesztusa; ez az a gesztus, amivel magunkra öltjük Isten végtelen szeretetét az emberiség iránt. És amit a legtöbbször elárulunk.
Kreatív sarok ajánló
Nem az evolúció véletlen és értelmetlen terméke vagyunk.
Mindegyikünk Isten gondolatának gyümölcse.
Isten mindegyikünket akart, mindegyikünket szeret, mindegyikünkre szüksége van.
XVI. Benedek pápa
Tégy valami jót a testednek, hogy a léleknek kedve legyen benne lakni.
Avilai Szent Teréz
