Lackfi János: Szeretetszósz

Azt mondta:
Isten a szeretet.
De azt nem mondta:
elég mindent leönteni szeretetszósszal,
cukin mosolyogni,
nem kell egyenként mindenkit szeretni,
nem kell cselekedni, élni a szeretetet,
úgyis eljuttok az Atyához,
majd a szeretet megerőszakol,
és juszt is üdvözít.
Azt mondta:
én vagyok az út, az igazság és az élet,
senki nem mehet az Atyához, csak általam.
De azt nem mondta:
bármilyen úton haladtok,
bármit gondoltok igazságnak,
bárhogy viszonyultok az élethez,
mindenképp eljuttok hozzám és az Atyához,
nasizgassatok kedvetekre, jó lesz az úgy!
Azt mondta:
veletek maradok a világ végezetéig.
De azt nem mondta:
úgy is jó, ha kizártok az iskolákból,
a médiából, a közösségi terekből,
a mindennapjaitokból,
legyek én a ti kis titkotok,
senki ne lássa, hogy hozzám tartoztok.
Azt mondta:
odaadom magamat minden bűnötökért
egészen elégő áldozatul.
De azt nem mondta:
bűnözzetek nyugodtan,
úgyis megbocsátok,
ez a szakmám,
meg hát olyan relatív, mi a bűn,
mindenki mást mond, és ez nekem oké.
Azt mondta:
a megváltásnak végtelen kapacitása van,
a lakomára mindenki kap meghívást.
De azt nem mondta:
ne vörizz, légy hepi,
mindenki üdvözül, bármit tegyen is,
nincs pokol, se Sátán, ezek mind mesék csak!
Azt mondta:
az az örök élet, hogy megismerjetek
engem és az Atyát.
De azt nem mondta:
ha már megismertetek, ki vagyunk pipálva,
nektek van belépőtök, mi meg húzunk
a nevetek mellé egy strigulát,
nem kell ám mindennap
velünk időznötök szerelmesen!