Nyári délután villákkal teleszórt hegyoldalban sétálunk. Barátom egy pillanatra megállt, fülelni kezdett, majd megjegyezte, valaki a IX. szimfóniát játssza. Felismertem a zenét. Hazafelé tartva játszó gyermekek mellett haladtunk el, barátom elmosolyodott:
– Itt van köztük a fiam is, hallom a hangját.
Elgondolkoztam. A sokat hallott hangot megannyi zaj között is meghalljuk, mert ismerjük. Vajon nem így van ez az imáinkkal is? Aki többet imádkozik, annak hangja bizonyára ismerősebb Isten előtt.
Szenthelyi-Molnár István
Kreatív sarok ajánló
Egyháztörténelmet tanulnak a nebulók. A tankönyv leckéjének első mondata így hangzott: „Az isteni Gondviselés nem engedte, hogy a középkor elején elharapódzott bajok az Egyházat tönkretegyék.” A következő órán a hitoktató írásban feleltette a gyerekeket. A legtöbb tanuló elvérzett a lecke...
„Üdvözlégy!” – olvasód morzsolva így köszöntünk. Október van, korán leáldozik a nap. Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk, hogy el ne vétsük a homályban az utat. Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor hűtlenül életem kalandor idején; de felém ragyogott...
Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek. Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott… – Szia! – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az...
