Nyári délután villákkal teleszórt hegyoldalban sétálunk. Barátom egy pillanatra megállt, fülelni kezdett, majd megjegyezte, valaki a IX. szimfóniát játssza. Felismertem a zenét. Hazafelé tartva játszó gyermekek mellett haladtunk el, barátom elmosolyodott:
– Itt van köztük a fiam is, hallom a hangját.
Elgondolkoztam. A sokat hallott hangot megannyi zaj között is meghalljuk, mert ismerjük. Vajon nem így van ez az imáinkkal is? Aki többet imádkozik, annak hangja bizonyára ismerősebb Isten előtt.
Szenthelyi-Molnár István
Kreatív sarok ajánló
A plébános a tizenkét éves Jézus történetét meséli el hittanórán: – … Egy ideig észre sem vették Jézus eltűnését, mert azt hitték, hogy az úti társaságban van. Egy nap múlva azonban rájöttek, hogy nincs velük. Mit mondhatott ekkor Szűz Mária?...
Egyháztörténelmet tanulnak a nebulók. A tankönyv leckéjének első mondata így hangzott: „Az isteni Gondviselés nem engedte, hogy a középkor elején elharapódzott bajok az Egyházat tönkretegyék.” A következő órán a hitoktató írásban feleltette a gyerekeket. A legtöbb tanuló elvérzett a lecke...
Ó, Jézusom, te azt mondtad: „Én vagyok a kapu. Ha valaki általam megy be, üdvözül”. Nem akarom beérni azzal, hogy szavaidat olvasom, elmélkedem róluk, helyeslem, csodálom, hirdetem; segíts Uram, hogy alkalmazzam, éljem, hogy átvigyem életembe! Add, hogy hitből éljek, félretegyem...
