Nyári délután villákkal teleszórt hegyoldalban sétálunk. Barátom egy pillanatra megállt, fülelni kezdett, majd megjegyezte, valaki a IX. szimfóniát játssza. Felismertem a zenét. Hazafelé tartva játszó gyermekek mellett haladtunk el, barátom elmosolyodott:
– Itt van köztük a fiam is, hallom a hangját.
Elgondolkoztam. A sokat hallott hangot megannyi zaj között is meghalljuk, mert ismerjük. Vajon nem így van ez az imáinkkal is? Aki többet imádkozik, annak hangja bizonyára ismerősebb Isten előtt.
Szenthelyi-Molnár István
Kreatív sarok ajánló
Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló. És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten...
A böjt először is önmagunkkal szembesít minket: vágyainkkal, gondolatainkkal, érzéseinkkel, árnyoldalainkkal. Árnyoldalaink megismerése pedig valamivel alázatosabbá tesz minket. A böjt továbbá sokszor elvezet minket saját határainkig. Saját hiányainkkal szembesülünk. Az érzi a beteljesülés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten színe előtt. Testében érzi, hogy rászorul a kívülről...
Uram! Vedd életemet a kezedbe, és tedd vele azt, ami Neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet....
