Nyári délután villákkal teleszórt hegyoldalban sétálunk. Barátom egy pillanatra megállt, fülelni kezdett, majd megjegyezte, valaki a IX. szimfóniát játssza. Felismertem a zenét. Hazafelé tartva játszó gyermekek mellett haladtunk el, barátom elmosolyodott:
– Itt van köztük a fiam is, hallom a hangját.
Elgondolkoztam. A sokat hallott hangot megannyi zaj között is meghalljuk, mert ismerjük. Vajon nem így van ez az imáinkkal is? Aki többet imádkozik, annak hangja bizonyára ismerősebb Isten előtt.
Szenthelyi-Molnár István
Kreatív sarok ajánló
A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás...
A böjt először is önmagunkkal szembesít minket: vágyainkkal, gondolatainkkal, érzéseinkkel, árnyoldalainkkal. Árnyoldalaink megismerése pedig valamivel alázatosabbá tesz minket. A böjt továbbá sokszor elvezet minket saját határainkig. Saját hiányainkkal szembesülünk. Az érzi a beteljesülés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten színe előtt. Testében érzi, hogy rászorul a kívülről...
Ha új borra, új csodákra, új közelségre, új bensőséges viszonyra vágyakozol Ővele, akkor eljött a böjt ideje és le kell cserélni a régi tömlőt újra.
