Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok–sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Kreatív sarok ajánló
Te soha többé nem lehetsz nyugodt, s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke, mert beléd hullott az Isten vetése és azt kitépni nem lehet, ‒ vagy nem mered, mert érezed, hogy éned jobbik része. Azt megteheted, hogy sohasem kapálod, hogy...
„Tessék mondani, tegezhetlek?”, kérdezte tőlem egy csöpp kisfiú. Megelőlegezte magának a bizalmat. Válaszomat meg sem várva, megtalálta a megfelelő formát. Láttam, biztonságban érzi magát mellettem. Korábbi félelmét már elfelejtette. Belekapaszkodott a nadrágszáramba, tréfából belebújt a papucsomba. Ilyenek vagyunk mindannyian. Ott...
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok...
