Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok–sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Kreatív sarok ajánló
Ballagsz életed útjain… Egy titkos kamera figyel, szavaid, gondolataid rejtett mikrofon veszi fel. Kiskorból emléked kevés; talán rád nyomta bélyegét, tudat alatt hordozod és anélkül tán, hogy értenéd. Aztán gyerekkor, ifjúkor, szülők, barátok, iskola… A félelem itt ért utol, és...
Ha tiszta a szívünk, ha szelíden és alázattal reagálunk,
ha tudunk másokkal együtt gyászolni, ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot,
ha irgalmasan látunk és cselekszünk – ez az életszentség.
Ferenc pápa
A menny itt van mindenütt a földön, ahol az embereket eltölti az Isten,
a felebarátok és az önmaguk iránti szeretet.
Bingeni Hildegard
