Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok–sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Kreatív sarok ajánló
Ne aggasszon semmi, ne rémítsen semmi,
minden elmúlik, Isten nem változik.
A türelem mindent elér, akié Isten, hiánya nincsen.
Isten elég önmagában.
Avilai Szent Teréz
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.
