Az óriási aszály kitikkasztotta, kiszárította a földeket. A fák fájdalmasan hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, kobaltkék eget. Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli plébános az eső kegyelméért könyörögve rendhagyó imaórára hívta az embereket a templom előtti térre. A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan elhozták magukkal a hitüket jelképező tárgyaikat: a Bibliát, a keresztet és a rózsafüzért. A plébános végignézett az embereken, és tekintete megállapodott egy kislányon, aki teljes komolysággal ült az első sorban. A térdén egy piros esernyővel.
Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.
Kreatív sarok ajánló
Mint ahogyan a tengernek kikötői vannak, úgy adott Isten templomokat,
hogy a földi gondok örvényéből oda tudjatok menekülni és ott nyugalmat és csendet találjatok.
Aranyszájú Szent János
Egy este a földműves letelepedett szerény házikója küszöbére és élvezte a friss levegőt. A közelben kanyargott a faluba vezető út, és egy arra menő férfi a parasztot látva azt gondolta:
– Ez a férfi minden bizonnyal egy naplopó és egész...
Ó, Jézusom, te azt mondtad:
„Én vagyok a kapu.
Ha valaki általam megy be, üdvözül”.
Nem akarom beérni azzal,
hogy szavaidat olvasom, elmélkedem róluk,
helyeslem, csodálom, hirdetem;
segíts Uram, hogy alkalmazzam, éljem,
hogy átvigyem életembe!
Add, hogy hitből éljek,
félretegyem...
