Babits Mihály: Csillag után

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok …
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton –
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
»Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.
»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«
Százszor megállítanának, –
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserűszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.

Kategória: Versek

Címkék: Babits Mihály, karácsony

Kreatív sarok ajánló

„Az elveszett”

A római Santa Maria Maggiore bazilikát sok-sok évvel ezelőtt még rétek vették körül és harangjának szava – különösen esténként – nagyon messzire elhallatszott, imádságra szólítva a környékbeli házikók lakóit. Az egyik ilyen kis házból indult el egy napon egy Maria...

Tovább

Többé nem megyek templomba

Egy férfi odament a lelkészhez és kijelentette: – Atyám, többé nem megyek templomba! – Miért? – Kérdezte a lelkész. A fiatalember így válaszolt: – Ó, hát… mindig látok olyan embereket a templomban, akik folyton sutyorognak, férfiarcokat, akik elkalandoztak és nem...

Tovább

Erdőben

– Miért vonulsz el az erdőbe mindennap? – Imádkozni. – De hiszen Isten mindenhol jelen van, nem? – Igen, igen. Isten mindenhol jelen van! – És Isten ugyanaz mindenhol? – Igen, Isten mindenhol ugyanaz. – Akkor miért mész az erdőbe...

Tovább

Még több