Élt a környékünkön egy kedves idős hölgy, aki még évekkel ezelőtt elveszítette a férjét. Nem sokkal később újabb csapás következett be az életében: lánya, veje és két unokája tragikus hirtelenséggel meghalt egy autóbalesetben. A néni egy nagy bérház egyik szűk lakásában lakott egyedül, és kevés nyugdíjából próbált megélni valahogy. Egyik nap, amikor hazafelé tartottam az iskolából, a bérház kapuján egy hirdetést vettem észre.
Nem sokat gondolkodtam: bementem a házba, fel az 5. emeletre, kivettem a tárcámból 2000 forintot, és becsöngettem. Amikor a néni meglátott kezemben a pénzzel, kicsordultak a könnyei, és meghatódva így szólt:
― Te vagy ma a tizenkettedik ember, aki feljött hozzám a 2000 forinttal. Nagyon köszönöm!
Mosolyogva elbúcsúztam tőle, majd a lifthez léptem.
Még utánam szólt az ajtóból:
― Lányom! Azt a hirdetést vedd le kérlek, mert azt sem én raktam ki.
Csak állt ott az ajtóban és potyogtak a könnyei…
Látszott rajta, hogy mélyen megrendíti az a szeretet, amit a mai napon megtapasztalhatott.
Kreatív sarok ajánló
A végtelen kell hogy legyen a célunk, nem a véges.
A Végtelen a szülőföldünk. Időtlen idők óta várnak minket a mennyországban.
Carlo Acutis
A nagymama magával viszi a kisunokáját a templomba. A nagyi hosszan imádkozik, a kisfiú pedig elbűvölten nézi az örökmécses vörös fényét. Végül már nem győzi türelemmel:
– Nagymama, sokáig kell még várni, hogy a lámpa zöldre váltson?
