Egy ember azt suttogta:
– Uram, szólj hozzám!
Egy fülemüle dalra fakadt, de az ember nem figyelt rá. Újra megismételte:
– Uram, szólj hozzám!
Ekkor mennydörgés hallatszott a távolból, de az ember ezt sem akarta meghallani. Körülnézett, és így szólt:
– Uram, hadd lássalak Téged!
Az égen feltündökölt egy csillag, de ő nem látta meg. Ekkor már hangosan kiáltotta el magát:
– Uram, tégy csodát!
És megszületett egy gyermek, de ő nem vette észre az élet lüktetését. Elkeseredett és sírva fakadt:
– Uram, érints meg engem, hadd érezzem, hogy velem vagy!
Egy pillangó finoman leszállt a vállára, de az ember elhessegette őt. Letörten folytatta útját; szomorú volt és magányos, nagy félelemmel a szívében.
Ahol élet van, ott az Isten.
Kreatív sarok ajánló
Alkonyatra hajlott a nap. Az erdő szegélyén dús rendekben hevert a levágott fű, melynek zöld ágyában aléltan feküdtek a fonnyadó virágok. Tegnap még lengve játszottak a széllel, mely alkonyattal kiszaladt az erdőből, és ma egyszer csak elszakadtak a földtől, és...
Az alázat a bal láb, az Istenbe vetett bizalom pedig a jobb. Mindig mindkettőt használni kell a járáshoz.
Giacomo Alberione
Ha azért nem megyek be a belső szobába, mert attól tartok, ott terpeszkedik unalom-Isten, aki mindig ugyanaz, ma és örökké, akivel minden perc végtelennek tűnik, alig várom hogy felpattanhassak, és végre hasznosan szorgoskodjak a világban, nos… Nos, akkor fognom kell...
