Szeretett a vallásról vitatkozni a plébánossal, de meg győződéses nem hívőnek vallotta magát. A viták hosszúak és eredménytelenek voltak. Egyik este, a beszélgetés után a derék pap kikísérte barátját az autóhoz és integetett neki.
Meglepődve látta, hogy a barátja keresztet vet, mielőtt beindítja a motort. A plébános felrántotta a kocsiajtót és megkérdezte:
– Mit művelsz? Egyfolytában az ateizmusodat hangoztatod és most keresztet vetsz?
– Hogy gondolod? – méltatlankodott az ember.
– Én csak ezt csinálom – a homlokához érintette a kezét: – Nem felejtettem el semmit – aztán meg –
érintette a mellét: – Jóllaktam. – Aztán a bal vállát: – Pénztárca nálam van… – utána a jobbat: – …jogosítvány rendben… – összefűzte a kezét: – …mehetünk!
Nevetséges? Milyen gondolatok és szavak kísérik a jeleket, amelyeket a focisták rajzolnak magukra a
meccs előtt, vagy a diákok a vizsgák előtt? A keresztvetés a keresztény ember legnemesebb és legszentebb gesztusa; ez az a gesztus, amivel magunkra öltjük Isten végtelen szeretetét az emberiség iránt. És amit a legtöbbször elárulunk.
Kreatív sarok ajánló
Csak munkaeszköze vagyok az Úrnak. Aki hozzám jön, azt Őhozzá szeretném vezetni.
Szent Edith Stein
Aki hisz, nem remeg,
nem kapkod, nem pesszimista,
nem veszti el önuralmát.
Aki hisz, az derűs, és derűje
Istentől származik.
XXIII. János
