0%
Állapotjelző bezárása

A befőttesüveg

A tanár bevitt az osztályba egy befőttesüveget. Letette a katedrára, majd elővett pár darab követ és egyesével bepakolta őket az üvegbe. Mikor már egyetlen kődarab sem fért bele, az osztályhoz fordult:
– Tele van az üveg?
Mindenki igennel válaszolt.
– Biztos?
Azzal elővett az asztal alól egy kis vödör kavicsot. Beletöltötte az üvegbe, óvatosan megrázogatta, hogy a kavicsok becsússzanak a kövek közti résekbe. Újra megkérdezte:
– Most tele van az üveg?
– Valószínűleg nincs – felelte valaki.
– Helyes – nyugtázta a tanár.
Most egy kis vödör homokot vett elő és beleöntötte a befőttesüvegbe. És újra feltette a kérdést:
– Tele van az üveg?
– Nincs! – kiáltotta kórusban az osztály.
– Nagyszerű!
Elővett egy kancsó vizet és színültig töltötte az üveget.
– Mi a tanulsága a kísérletnek? – kérdezte a diákoktól.
Egy kéz rögtön a magasba emelkedett:
– Nem számít, mennyire van tele a határidőnaplód, ha keményen dolgozol, mindig akad egy kis hely, ahová még befér valami!
– Nem, nem. Az igazi tanulság: ha nem a köveket rakod be először, soha többé nem lesz rá módod.

Mik a te életed „kövei”? A gyermekeid, a szeretteid, az előmeneteled, az álmaid, a saját magadra, az egészségedre fordított idő…? Ne felejtsd el elsőként elhelyezni ezeket a „köveket”, különben soha többé nem férnek be az életedbe. Ha folyton csak az apró dolgokkal foglalkozol, akkor az életed megtelik kaviccsal és homokkal, a nagy és fontos dolgok pedig sosem kerülnek igazi helyükre. Amikor elgondolkodsz ezen a történeten, tedd fel magadnak a kérdést: mik az én életem „kövei”? Először ezeket rakd be a befőttesüvegbe!

Bruno Ferrero: A csillagokat éjjel látod (Don Bosco Kiadó)

Kreatív sarok ajánló

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,Ki Betlehemben született ez esteA jászol almán, kis hajléktalan,Szelíd barmok közt, kedves bambinó. Ó, emberek, gondoljatok ma rá:Hogy anyja az Úr szolgáló leányaÉs apja ács volt, dolgozó szegény,S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok...
Minél többször járulunk szentáldozáshoz, annál inkább hasonlatossá válunk Jézushoz,
és már itt a földön megízleljük a mennyországot.

Carlo Acutis

Szeretem azt a sorsot, amit adtál, szeretem, mint az erdők a hegyet, szeretem, mint a vadmadár a nádast, mint játékszerét a kicsi gyerek. A sors nekem az Otthon, melyben élek, s ha egyszerű is, mégis enyém; olyan akár a szűk...
Még több

Lectio Divina

Prédikációs segédanyagok

Katolikus Karitász

Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Katolikus Pedagógiai Intézet

MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

MKPK Családügyi Bizottsága

MKPK Ifjúsági Bizottsága

Lelkigyakorlatos házak