A lap alján a kommentár letölthető word formátumban!
KOMMENTÁR A SZENT HÁROM NAP LITURGIÁJÁHOZ
NAGYCSÜTÖRTÖK
AZ UTOLSÓ VACSORA MISÉJE
Kommentár a szentmise előtt
Ma megkezdődött a „szent három nap”, hitünk legnagyobb titkának, a megváltásnak 3 napos ünnepe. Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az első szentmise, az első szentáldozás, az első papszentelés emléknapja. A testvéri szeretet és az egység parancsának estéje. Jézus szeretetének kiáradását tapasztaljuk meg. Ma templomunk ‒ az utolsó vacsora terme. A szentmisét bemutató pap Jézust képviseli, a hívek pedig az apostolokat. Jézus ma mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…”. Ezért aki teheti, ma áldozik.
A szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, ezért van virág az oltáron, ezért szólalnak meg a Dicsőségre minden templomban a harangok, a csengő, az orgona. De megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, fogják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja. S hány áldozás után áruljuk el őt mi magunk is?!
A Dicsőség után (nagyszombat estig) elnémulnak a csengők, a harangok, az orgona. A csend jelzi a fájdalmat.
SZENTMISE
LÁBMOSÁS szertartása
Kommentár a lábmosás szertartása előtt
Az utolsó vacsora a lábmosással kezdődött. Ennek emlékére a püspöki székesegyházakban a püspök, sok plébániatemplomban a plébános megmossa a 12 apostolt jelképező 12 férfi lábát. Ez következik most.
Nemcsak tanítás az alázatról, hanem reveláció, az Atya kinyilatkoztatása: Isten nem felülről, hanem alulról néz ránk és kéri, hogy fogadjuk el a szeretetét.
Kommentár az Isten Báránya eléneklése után
A mai szentmisén az utolsó vacsora emlékére két szín alatt áldozunk. Emlékeztessen ez arra, hogy Krisztus vérét ontotta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk egymásért: késznek kell lennünk lemondani kedvünkről, akaratunkról, ha a szeretet arra hív.
Kommentár a szentmise végén, a hirdetés után
Holnap, nagypénteken nem lesz szentmise, a ma átváltoztatott kenyérből fogunk áldozni. A mai nap kivételesen a mise végén az oltáron maradt az Eucharisztia. A szentségi Jézust innen a mellékoltárra visszük. Ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi.
Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött. Kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” ‒ kérdezte tőlük. Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérjük, s amikor a mise után „legalább egy órát” szeretnénk virrasztani az Oltáriszentségben köztünk maradt Jézussal.
A pap a fehér miseruha helyett viola színű stólát vesz, majd kezdetét veszi az oltárfosztás. A díszeitől megfosztott oltár Jézusra emlékeztet, akit ma éjjel elfognak, megfosztanak ruháitól.
Kommentár az oltár virrasztásra való előkészítése után
Most elkezdődik a virrasztás.
Az oltáron a 11 fokozatosan kialvó gyertya Jézus Krisztus 11 tanítványát jelképezi, akik elalszanak, majd később elfutnak. Eközben Jézus vérrel verejtékezik és igent mond az Atya akaratára. A virrasztás befejezéséig a búcsúbeszédet olvassuk, János evangéliumának 14., 15. és 16. fejezetét. Egy-egy rész felolvasása után mindig eloltunk majd egy gyertyát.
Akinek el kell mennie, kérjük, hogy csendben vonuljon ki.
VIRRASZTÁS
Ének: Virrassz még és imádkozz még (mécsesek/gyertyák meggyújtása)
JÉZUS BÚCSÚBESZÉDE
1. Jézus és az Atya
Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek az utat oda, ahová megyek.
Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az út, az igazság és az élet ‒ válaszolta Jézus. ‒ Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.”
2. Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok ‒ felelte Jézus ‒, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.”
3. Jézus megígéri a Szentlelket
Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad.
Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, s én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki. Ekkor Júdás, ‒ nem az iskarióti ‒ megkérdezte: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
4. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!
5. Az igazi szőlőtő
Én vagyok a szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
6. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam az Atyától, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!
7. A világ gyűlölete
Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
8. Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek, engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.
Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.
9. A Vigasztaló eljövetele
Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittetek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
10. A viszontlátás reménye
Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.” A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?” Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.” Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok? Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
11. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek és hittétek, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a világot és visszatérek az Atyához.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”
12. A főpapi ima
E szavak után Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
NAGYPÉNTEK
AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK ÜNNEPLÉSE
Kommentár a szertartás előtt
Nagypéntek ‒ az év legcsendesebb, legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. De emlékeztethet ma az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement.
Ezen a napon az Egyház nem mutat be szentmisét, nincs átváltoztatás. Az úrfelmutatás helyén a kereszt felmutatása van.
A liturgia 3 részből áll:
1. rész: Az Ige liturgiája. Olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét. Ezután ‒ lélekben a kereszt alatt állva ‒ könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért.
2. rész: A kereszthódolat. Lélekben ott vagyunk a Golgotán, s hódolunk a meghalt Krisztus előtt.
3. rész: Az áldozás. Szentmise ma nincs, hogy ez a hiány is Jézus halálára irányítsa figyelmünket. A tegnapi szentmisén átváltoztatott ostyával áldozunk.
(Szünet)
Álljunk fel csendben. A pap piros ruhában némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. Ez az oltár most a Golgota. Velük együtt mi is letérdelünk, s csendben imádkozunk: Lélekben mi is a Golgotán vagyunk.
Leborulunk az üresen álló tabernákulum előtt. Az oltárszekrény nyitva, mert a katona lándzsája megnyitotta a halott Jézus oldalát, és abból vér és víz folyt ki, mert a templom kárpitja kettéhasadt, és leomlott a templomot a szentélytől elválasztó függöny.
Leborulásunk egyszerre imádás, hódolat és gyász. Isten csendjére az ember csendje felel.
(A ministránsok a pappal együtt kivonulnak a sekrestyéből teljes csendben.)
1. IGELITURGIA
Kommentár a homília után
Az egyetemes könyörgések következnek. De ezek most a szokásosnál hosszabb imádságok. És most a pap énekli őket. Az egész liturgiában a Golgotán, a kereszt alatt állunk. Így tárjuk közös kéréseinket az érettünk meghalt Megváltó elé.
A pap minden könyörgés előtt közli az ima szándékát. Utána letérdelünk és csendben imádkozunk. Majd folytatja a könyörgést. Ennek végén közösen válaszoljuk (ne csak megszokásból, hanem szívünk egész hitével): Ámen (úgy legyen)!, majd felállunk.
2. HÓDOLAT A KERESZT ELŐTT
Kommentár az utolsó könyörgés befejezése után
A mai liturgia lépésről lépésre hív bennünket a kereszttel való találkozásra.
A pap majd háromszor énekli egyre magasabb hangon: Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága. S mi háromszor válaszoljuk: Jöjjetek hát, keresztények, hódolattal hajtsunk térdet: Üdvözlégy szent keresztfa.
A harmadszori éneklés után az énekkar elkezdi a Keresztről szóló himnuszt, s mi mindnyájan hódolunk előtte térdhajtással, fejhajtással. Nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt, aki 2000 éve meghalt értünk, s ezzel megújította a világot. Ő ma is szenved az emberiségben, az Egyházban, és meghív minket is, hogy vállaljunk részt a világért vállalt szenvedéséből.
3. SZENTÁLDOZÁS
NAGYSZOMBAT
A FELTÁMADÁS ÜNNEPE (HÚSVÉT ÉJSZAKÁJA)
Kommentár a szertartások előtt
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb liturgikus ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban, ujjongásában megjelenik a fény és sötét, a tűz s a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a bűnt, a halált.
A liturgia 4 részből áll:
1. Első a fény liturgiája: a tűz megszentelése, Krisztus tüzének, a feltámadás fényének ünneplése.
2. Második az Ige liturgiája. Az ősegyházban csak húsvét éjszakáján kereszteltek. Az olvasmányok a keresztség titkáról, annak gyümölcseiről beszélnek.
3. A keresztség liturgiája. A liturgiában (a keresztelendőkkel együtt) mindnyájan átéljük keresztségünk titkát, s megújítjuk keresztségi fogadalmunkat.
4. Ezt követi a húsvéti feltámadási szentmise, mely végén következik a húsvéti körmenet.
A liturgia természete szerint éjszaka kezdődik. Abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyúl ki a remény, Krisztus tüze. Az Egyház tüzet szentel, amivel a feltámadás pillanatát akarja ábrázolni: a sötétből fény támad.
Kommentár a tűzszentelés megkezdése előtt
(Amennyiben a hívek a templomban várakoznak, és csak az asszisztencia vonul a templom előtti tűzhöz.)
A pap a templom bejáratánál szenteli meg a tüzet. Mi a sötétben éljük át a jelképek mondanivalóját.
Az új tűzről, a feltámadás tüzéről a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, amely a feltámadt Krisztust jelképezi. A krisztusi tűzzel, gyertyával indul el majd a sötét templom felé.
Mi vagyunk a sötétben járók, akik várjuk a fényt. A húsvéti gyertyáról a ministránsok adják át a fényt mindnyájunknak. A pap énekére: Krisztus világossága, válaszoljuk: Istennek legyen hála. Álljunk fel és így várjuk a körmenet érkezését.
AZ IGE LITURGIÁJA
Kommentár az Exultet után
Most oltsuk el gyertyáinkat, csak a felolvasóállvány mellett és az oltáron maradnak égve a gyertyák. Ülve hallgatjuk végig az olvasmányokat.
Kommentár a Glória elhangzása előtt
A szenvedés idejére elhallgatott a dicsőítő ének. Nagycsütörtök este drámai módon búcsúztunk el tőle. Most újra elérkezett az ünnepélyes pillanat, amikor megszólalnak a csengők, a harangok, a hangszerek, s a Dicsőség éneklésével megkezdődik az allelujás húsvéti szentmise.
Kommentár a körmenet előtt
Most következik a körmenet az Oltáriszentséggel. A körmenetben elöl viszik a húsvéti gyertyát, a feltámadt Krisztus szobrát és a feszületet, utánuk mennek a ministránsok, majd a feltámadott és az Oltáriszentségben köztünk maradt Krisztust visszük ünnepélyesen. Az Oltáriszentség után jönnek a hívek húsvéti örömmel énekelve.
