Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.
Kreatív sarok ajánló
„Tessék mondani, tegezhetlek?”, kérdezte tőlem egy csöpp kisfiú. Megelőlegezte magának a bizalmat. Válaszomat meg sem várva, megtalálta a megfelelő formát. Láttam, biztonságban érzi magát mellettem. Korábbi félelmét már elfelejtette. Belekapaszkodott a nadrágszáramba, tréfából belebújt a papucsomba. Ilyenek vagyunk mindannyian. Ott...
Istenem, tőled elfordulni annyi, mint elesni.
Hozzád fordulni annyi, mint fölállni.
Benned maradni annyi, mint biztos támaszra lelni.
Szent Ágoston
A plébános a tizenkét éves Jézus történetét meséli el hittanórán: – … Egy ideig észre sem vették Jézus eltűnését, mert azt hitték, hogy az úti társaságban van. Egy nap múlva azonban rájöttek, hogy nincs velük. Mit mondhatott ekkor Szűz Mária?...
