Dietrich Bonhoeffer a második világháború alatt titkos szemináriumot tartott egy csoport diáknak. (Hitler ugyanis bezáratta az összes teológiát.) A tanmenet szerint a hallgatóknak naponta két órát kellett elmélkedniük egy-egy szentírási szakaszon. Néhány fiatal egy-két nap múltán arra panaszkodott Bonhoeffernek, hogy alig kezdi el az elmélkedést, gondolatai hamarosan elkalandoznak. Nem helyes, közölték tanárukkal, ilyen nehéz időkben, amikor annyi aggodalom van bennük, ilyen feladat elé állítani a hallgatókat.
Bonhoeffer megnyugtatta őket, hogy nem kell küzdeniük az elkalandozás ellen. „Kövessék a gondolataikat, bárhová repülnek is – mondta. – Eredjenek a nyomába addig, amíg meg nem áll, és ahol megáll, azt a személyt vagy problémát tegyék az ima tárgyává. A belső hadakozás csak nagyobb zajt és nyugtalanságot eredményez.”
Kreatív sarok ajánló
Egy asszonynak igen szűkszavú férje volt. Egy vasárnap a feleség nem tudott részt venni a szentmisén.
Amikor férje hazajött a templomból, megkérdezte, miről prédikált a plébános.
– A bűnről. – válaszolta a férfi.
– És mit mondott róla?
– Ellenezte.
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.
