Dietrich Bonhoeffer a második világháború alatt titkos szemináriumot tartott egy csoport diáknak. (Hitler ugyanis bezáratta az összes teológiát.) A tanmenet szerint a hallgatóknak naponta két órát kellett elmélkedniük egy-egy szentírási szakaszon. Néhány fiatal egy-két nap múltán arra panaszkodott Bonhoeffernek, hogy alig kezdi el az elmélkedést, gondolatai hamarosan elkalandoznak. Nem helyes, közölték tanárukkal, ilyen nehéz időkben, amikor annyi aggodalom van bennük, ilyen feladat elé állítani a hallgatókat.
Bonhoeffer megnyugtatta őket, hogy nem kell küzdeniük az elkalandozás ellen. „Kövessék a gondolataikat, bárhová repülnek is – mondta. – Eredjenek a nyomába addig, amíg meg nem áll, és ahol megáll, azt a személyt vagy problémát tegyék az ima tárgyává. A belső hadakozás csak nagyobb zajt és nyugtalanságot eredményez.”
Kreatív sarok ajánló
Olyan volt, mintha egy hangot hallottam volna a magasból:
Én vagyok az erősek tápláléka, növekedj, és egyél belőlem!
De nem fogsz engem testi eledelként magaddá alakítani,
hanem te alakulsz át, és olyan leszel, mint én.
Szent Ágoston
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
