Egy kisváros plébánosa lelkesen és motiváltan érkezett a templomba, hogy bemutassa az esti szentmisét. A mise kezdési ideje is elmúlt már, de a hívők nem jelentek meg. Negyedórás késés után három gyermek, húsz perc elteltével két fiatal lépett be. Így a pap úgy döntött, hogy elkezdi a misét az öt ember számára. A mise folyamán bejött még egy házaspár, akik leültek a templom utolsó padsorába.
Miközben a pap prédikált és magyarázta a Szentírást, belépett a templomba egy félig koszos ember, egy kötéllel a kezében. A pap, bár csalódottan és nem tudván mire vélni a hívek gyér részvételét, szeretettel celebrálta a misét, lelkesen és odaadóan prédikált. Hazafelé menet aztán két tolvaj kirabolta és megverte, ellopták a mappáját, amelyben a Bibliája és más értékes holmijai voltak. A plébániára érkezve és sebeit bekötözve így írta le ezt a napot:
Életem legszomorúbb napja, szolgálatom kudarca, pályafutásom legterméketlenebb napja; de… mindegy, mindent Istennel és Őérte teszek.
Öt év elteltével a pap úgy döntött, hogy ezt a történetet megosztja a hívekkel a templomban. Amikor befejezte a történetet, egy házaspár a gyülekezetből megállította őt, és azt mondta:
„Atyám, a történetben szereplő házaspár, akik hátul ültek, mi voltunk. A szakítás szélén álltunk, mert számos probléma és nézeteltérés volt az otthonunkban. Aznap este végül úgy döntöttünk, hogy elválunk, de előbb elhatároztuk, hogy még egyszer utoljára házaspárként elmegyünk a templomba, és utána mindenki a saját útját járja. A válás gondolatát azonban elvetettük, miután aznap este meghallgattuk az Ön prédikációját. Ennek eredményeképpen ma itt vagyunk, helyrehoztuk az otthonunkat és a családunkat.”
A házaspár szavai után szólásra jelentkezett az egyik legsikeresebb vállalkozó, aki nagyban hozzájárult a gyülekezetbe tartozó emberek megélhetéséhez. Amikor szót kapott, így szólt:
„Atyám, én vagyok az, aki félig koszosan, kötéllel a kezében jött be. A csőd szélén álltam, magával ragadott a kábítószer, a feleségem és a gyerekeim elhagyták az otthonunkat a viselkedésem miatt. Aznap este megpróbáltam megölni magam, de a kötél elszakadt, ezért elmentem, hogy vegyek egy másikat. Amikor útközben megláttam a templomot nyitva, úgy döntöttem, hogy bemegyek, annak ellenére, hogy nagyon koszos voltam és egy kötél volt a kezemben. Aznap este a prédikációja áthatolt a szívemen, és megváltozott emberként mentem ki innen. Mostanra már leszoktam a drogokról, a családom visszatért az otthonunkba, és én lettem a város legsikeresebb üzletembere.”
A sekrestye bejáratánál a diakónus így kiáltott fel:
„Atyám, én voltam az egyik tolvaj, aki ellopta a holmiját. A másik még aznap éjjel meghalt, amikor a második rablást hajtottuk végre. Az aktatáskájában volt egy Biblia. Minden reggel, amikor felébredtem, azt olvastam. Ennyi olvasás után úgy döntöttem, hogy alkalmazom az életemre, és tagja leszek ennek a gyülekezetnek.”
A pap megdöbbent, és a hívekkel együtt elfogta a sírás. Hiszen az az este és éjszaka, amelyet a kudarc napjának tekintett, a szolgálata legtermékenyebb ideje volt.
A történet tanulsága
Hivatásodat (munkádat/missziódat) odaadással és buzgalommal gyakorold. Minden nap tégy meg minden tőled telhetőt, mert te vagy a jó eszköze valakinek az életében. Életed legrosszabb napjain is áldás lehetsz valaki más számára. Isten felhasználhatja egy élet „rossz körülményeit” arra, hogy azokból a legjobbat hozza ki mások számára.
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: The Australian Catholics Page
Kreatív sarok ajánló
Aki a mennyország szűk útjára hágott
S maga mögött hagyta az egész világot,
Kinek földi vágya, kívánsága nincsen,
Boldog: üres szívét betölti az Isten!
