Szent-Gály Kata: Keresztúton

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?

Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a szent kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?

Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?

Szent-Gály Kata: A fényen túli Fény

Kategória: Versek

Címkék: keresztút, nagyböjt, Szent-Gály Kata

Kreatív sarok ajánló

Túrmezei Erzsébet: Tavaszi áradás

Nem, aki árva, nem, akit kifosztott az élet, nem, aki másutt nem lel menedéket, nem, akit aggá gyötörtek a gondok… Krisztust szolgálni az induljon el, aki boldog! Akinek boldogsága egyre nő, s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér. Elindul...

Tovább

Szabadságról visszatérve

Egyik barátom úgy találja, hogy a legjobb dolog az egész szabadságból a hazatérés. Az ember ismét újnak látja lakását, végigsimogathatja bútorait és kedvenc holmijait. Apró felfedezéseket tehet és munkatervet szőhet a dolgos téli napokra. Hogy újnak láthassuk otthonunkat, ismét örülhessünk...

Szenthelyi-Molnár István: Emberek! Az élet szép!

Tovább