Szeretem azt a sorsot, amit adtál,
szeretem, mint az erdők a hegyet,
szeretem, mint a vadmadár a nádast,
mint játékszerét a kicsi gyerek.
A sors nekem az Otthon, melyben élek,
s ha egyszerű is, mégis enyém;
olyan akár a szűk meder folyónak:
alakít engem, s alakítom én.
Kreatív sarok ajánló
– Miért vonulsz el az erdőbe mindennap? – Imádkozni. – De hiszen Isten mindenhol jelen van, nem? – Igen, igen. Isten mindenhol jelen van! – És Isten ugyanaz mindenhol? – Igen, Isten mindenhol ugyanaz. – Akkor miért mész az erdőbe...
Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen. Hogy mindig jutott két garasom adni és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen. Hogy értenem adatott másokat s nem kellett sírnom,...
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.
