Próbáljuk meg megélni a saját keresztutunkat,saját imádságban, elmélkedésben. Mert nekünk is vinnünk kell a keresztünket, de a mi életünkben is vannak Cirenei Simonok, akik besegítenek, Veronikák, akik letörlik a könnyes verítékünket.
Kik ők az életemben?
Felismertem őket?
Hálát adtam értük?
Én tudok-e valaki számára hasonló segítség lenni?
Jézust megfosztják ruháitól a keresztút során…nekem mi az, amit el kell hagynom, mi az, amit oda kell adnom, hogy tiszta szívvel állhassak Atyám elé?
Kreatív sarok ajánló
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e...
A tanár bevitt az osztályba egy befőttesüveget. Letette a katedrára, majd elővett pár darab követ és egyesével bepakolta őket az üvegbe. Mikor már egyetlen kődarab sem fért bele, az osztályhoz fordult: – Tele van az üveg? Mindenki igennel válaszolt. –...
Maradj velem, Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled. Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy ne essek el annyiszor. Maradj velem, Uram, mert Te vagy...
