Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.
Kreatív sarok ajánló
Mezítelenül születtem, hogy le tudj mondani önmagadról. Szegényen születtem, hogy megtalálhasd Bennem a gazdagságot. Kicsinek születtem, hogy te se akarj uralkodni másokon. Istállóban születtem, hogy megtanulj tisztelni minden helyet. Barlangban születtem, hogy minden jóakaratú ember közeledhessen Hozzám. Ijesztően gyengének születtem,...
Egy szerencsétlen hajótörött a borzalmas vihar után egy deszkába kapaszkodva egy lakatlan szigeten vetődött partra. A sziget sivár volt és barátságtalan, alig nagyobb, mint egy sziklaszirt. Szegény ember imádkozni kezdett. Minden erejével könyörgött Istennek, hogy mentse meg őt és minden...
Ne aggasszon semmi, ne rémítsen semmi,
minden elmúlik, Isten nem változik.
A türelem mindent elér, akié Isten, hiánya nincsen.
Isten elég önmagában.
Avilai Szent Teréz
