Megbocsátani valakinek nem jelenti azt, hogy megbocsátunk a viselkedésének.
Az sem, hogy elfelejted, hogyan bántott meg, és nem is hagyod, hogy bántson.
A megbocsátás azt jelenti, hogy megbékélünk azzal, ami történt.
Azt jelenti, hogy elismered a sérelmeidet, engedélyt adsz magadnak,
hogy érezd, és megérted, hogy a fájdalom már nem szolgál téged.
Azt jelenti, hogy elengeded a fájdalmat és a neheztelést,
hogy meggyógyulhass és tovább léphess. A megbocsátás ajándék magadnak.
Ez egy döntés, a TE döntésed. … Megszabadít a múlttól, és lehetővé teszi, hogy a jelenben élj.
Amikor megbocsátasz magadnak és megbocsátasz másoknak, akkor válsz igazán szabaddá.
A megbocsátás annyi, mint szabadon engedni egy foglyot, és felfedezni, hogy a rab te voltál.
Kreatív sarok ajánló
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.
„Tessék mondani, tegezhetlek?”, kérdezte tőlem egy csöpp kisfiú. Megelőlegezte magának a bizalmat. Válaszomat meg sem várva, megtalálta a megfelelő formát. Láttam, biztonságban érzi magát mellettem. Korábbi félelmét már elfelejtette. Belekapaszkodott a nadrágszáramba, tréfából belebújt a papucsomba. Ilyenek vagyunk mindannyian. Ott...
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e...
