Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Kreatív sarok ajánló
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e...
A plébános a keresztúti ájtatosságot vezeti, amikor sürgősen beteghez hívják. Hogy ne maradjon félbe az ájtatosság, megkéri Mari nénit, a rózsafüzéresek koszorúfőjét, hogy folytassa tovább, majd igyekszik visszatérni a befejező áldásra. A betegellátás azonban elhúzódott. Visszafelé jövet a plébános csodálkozva...
Mosolyod, mely szívből fakad, Aranyozza be arcodat! Mosolyod nem kerül pénzbe, Mégis sokat ér testvéred szemében. Gazdagítja azt, aki kapja, S nem lesz szegényebb az sem, aki adja. Pillanatig tart csupán, De örök nyomot hagy maga után. Senki sem oly...
