A plébános a szerencsejátékok híveit ostorozza prédikációjában:
– …azok is pokolra jutnak, akik a lottó bűvöletében élnek. Nyolc, tizennégy, negyven, hatvanegy, nyolcvankettő… Csak a számok járnak az eszükben, s felednek családot, Istent, munkát! Az ilyen emberek már az ördögnek ajándékozták lelküket! A mise végén az egyik hívő odamegy az atyához és gratulál a fölkavaró szentbeszédhez:
– Megrendítő volt, amit a szerencsejátékok túlbuzgó híveiről tetszett mondani. De nem ismételné el nekem azokat a nyerőszámokat?
Kreatív sarok ajánló
Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség,...
Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és – mint többnyire a barátok – ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá – mint többnyire a barátok – ők is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek...
Minek is élek? Hát azért, hogy minél jobban átitassam magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem, amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet, s aztán azt is, hogyan változnak a melegben...
