Nem te, hanem Ő,
talán azért is Ő, mert Nála
a virrasztás végtelen kegyelme,
kérdéseidre már hangtalan felelne
élet-gyertyád szüntelen lobogása.
Fényénél tollad hajnalig imádkozott,
hogy „kétkedő fajod” is belássa:
a lét eleve nem lett elátkozott…
bár annyiszor voltál lent a mélyben,
Ő veled volt mindhárom személyben.
Kreatív sarok ajánló
Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló. És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten...
(Máté 8,1-3.)
Mint a bibliai poklos ember,
kiáltok Hozzád, Jézusom:
Tekints reám kegyelemmel,
s megtisztulok, tudom.
A lelkem poklos. Gyógyíts meg engem! –
Nálad az erő, hatalom …
Szólj! – a szódat úgy esengem:
„Tisztulj meg, akarom.”
Mint ahogyan a tengernek kikötői vannak, úgy adott Isten templomokat,
hogy a földi gondok örvényéből oda tudjatok menekülni és ott nyugalmat és csendet találjatok.
Aranyszájú Szent János
