Nem te, hanem Ő,
talán azért is Ő, mert Nála
a virrasztás végtelen kegyelme,
kérdéseidre már hangtalan felelne
élet-gyertyád szüntelen lobogása.
Fényénél tollad hajnalig imádkozott,
hogy „kétkedő fajod” is belássa:
a lét eleve nem lett elátkozott…
bár annyiszor voltál lent a mélyben,
Ő veled volt mindhárom személyben.
Kreatív sarok ajánló
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e...
Egy falusi iskolába ellátogat a tanfelügyelő, ellenőrizni a gyermekek hitbeli tudását. A plébános, aki jól ismeri az ilyenkor szokásos kérdéseket, megbeszéli a tanulókkal, hogy a látogató kérdéseire kik és milyen sorrendben jelentkezzenek. A hittanórán majdnem minden rendben megy: – Hiszel...
Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség,...