Mindenki eredetinek születik, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg.
Carlo Acutis
Kreatív sarok ajánló
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta...
(Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi...
„Üdvözlégy!” – olvasód morzsolva így köszöntünk. Október van, korán leáldozik a nap. Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk, hogy el ne vétsük a homályban az utat. Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor hűtlenül életem kalandor idején; de felém ragyogott...
