Boldogok, akik állandó áremelkedésben élnek,
mert ki fog derülni, van-e elvehetetlen kincsük.
Boldogok, akik azt hallgatják éjt-nappal,
hogy a világ ásványianyag-tartalékai kimerülnek,
mert hamar rá lesznek utalva saját erőtartalékaikra.
Boldogok, akiknek fülébe az harsog,
hogy a bolygó élhetetlenné válik,
mert muszáj lesz utánanézniük,
hol és merre található az ígéret földje.
Boldogok, akiknek azt hirdetik,
az ember kártékony és túlszaporodott fajzat,
mert mindenképp el kell dönteniük,
milyen értéket tulajdonítanak az életnek.
Boldogok, akik háborútól rettegnek,
mert sosem fogják természetesnek venni a békét.
Boldogok, akik nem utazhatnak
oda, ahova akarnak,
akkor, amikor akarnak,
mert belső birodalmakat fedezhetnek fel,
ha van türelmük hozzá.
Boldogok, akiket nem töm csordultig élménnyel
az alakját bámulatosan változtató show-biznisz,
mert megtapasztalják a csend töménységét
és az apró részletek határtalanságát.
Boldogok, akiknek várható élettartama
és belátható élettere egyre szűkül,
mert ezzel párhuzamosan
egyre bővülnek lehetőségeik,
hogy ráhangolódjanak
a valamennyi létezőt magában foglaló
szív lüktetésére.
Kreatív sarok ajánló
Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok...
És amikor elérkeztek a Pünkösdnek napjai, összegyűltek egy kis házban Krisztus első papjai. (Rongyos ruhák, kérges kezek, fésületlen üstökök: ily egyszerű proletárok a legelső püspökök.) És hirtelen lőn az égből mint egy sebes szélvihar, s betölté az egész házat zengő-zúgó...
Senki sem szegény annyira, hogy ne tudna adni – de leginkább és mindenekelőtt önmagát.
Ferenc pápa
