valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
A Lelket várom, a Nagyszerűt, Mi Szépségekben szíven üt. A Lelket, ki az Atyától lett S a vizek felett lebegett. A Lelket, akiben élet forr, És rózsáival teleszór… A Lelket, mely gyújt, csodát mível, És betölt kegyelmeivel. Mi föntről, egekből...
Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Sziveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Akik tanait gyülölték, Meg nem ölheték. Nem rejthette sír magába Égi szellemét. Mert égből...
… legyetek igaz emberekké, legyetek jókká, és jobb lesz a világ: aki magát jellemmé neveli, a közösséget alakítja át … … kezdjétek el a munkát, mint a mag, mely belepusztul, de kihajt, és szára nő, és rája települ a termés,...
