valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
Időről időre minden hívő elveszíti a szellemi élességet. Saját erőnkből valahogyan tovább vánszorogni a napi rutinjainkon, ez aztán tényleg tompává, hatástalanná tud tenni. Az életünkben is ahhoz hasonlóan tudjuk visszanyerni a szellemi élességüket ahogyan egy fejszét megélezünk. A böjtöléssel és imádsággal időt...
Boldogok, akik állandó áremelkedésben élnek, mert ki fog derülni, van-e elvehetetlen kincsük. Boldogok, akik azt hallgatják éjt-nappal, hogy a világ ásványianyag-tartalékai kimerülnek, mert hamar rá lesznek utalva saját erőtartalékaikra. Boldogok, akiknek fülébe az harsog, hogy a bolygó élhetetlenné válik, mert...
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni S az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni, Az álmommal, nagy, bolond hitben S csak ennyit szólni: Isten, Isten S újból imádkozni. Nem bírom már...
