valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
Jól emlékszem az érkezésedre, földig érő köntösben voltál, semmi poggyász nálad, sem aktatáska, sem húzós bőrönd, két sarut ne vigyetek magatokkal, elég, ami rajtatok van, könnyedén mozogtál, mint egy atléta, mint egy madár, a csontjaid is könnyűnek tűntek, de a...
A legsötétebb ég alatt, Isten, Téged találtalak. A legmélyebb örvény felett Uram, én Téged leltelek. A csillagtalan éjjelen Egy láng lobog a lelkemen, Mint reves fában gyönge fény, De mégis élet és remény. Isten némán hozzám hajol S engem idéznek...
És amikor elérkeztek a Pünkösdnek napjai, összegyűltek egy kis házban Krisztus első papjai. (Rongyos ruhák, kérges kezek, fésületlen üstökök: ily egyszerű proletárok a legelső püspökök.) És hirtelen lőn az égből mint egy sebes szélvihar, s betölté az egész házat zengő-zúgó...
