valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta...
A plébános az egyiptomi menekülés történetét meséli: – … Az angyal menekülésre szólította fel Szent Józsefet. Mivel szegények voltak, nem mehettek tevén vagy lóháton, mert csak egy szamaruk volt. Ma úgy mondanánk: nem tellett nekik Mercedesre vagy Opelre, csak Trabantra....
A végtelen kell hogy legyen a célunk, nem a véges.
A Végtelen a szülőföldünk. Időtlen idők óta várnak minket a mennyországban.
Carlo Acutis
