valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
Vonj sugaradba Istenem! mint madár a fészkére, szállnék hozzád, de látod, a rét örömei közt elpattant a szárnyam csontja. Végy kosaradba Istenem! mint hal a horogra, sietnék hozzád, de látod, a gyürüző mélynek rám-tekeredett ezernyi hínárja. Lelkemet mért áztatod maró-lúgban...
A püspök a székesegyházban bérmál. Mielőtt elkezdené a misét, észreveszi, hogy rossz a mikrofon. – Baj van a mikrofonnal! – mondja. A hívek, akik nem hallották a püspök szavait, azt hitték, hogy a misét kezdte el. Így válaszoltak a köszöntésre:...
Az Élet Kenyere, Jézus, nem csak egy köret a főétkezésben. Elképzelem, hogy miközben Isten figyeli rendkívül túlzsúfolt életünket, látja, hogy ide-oda futkosunk, dolgozunk, tevékenykedünk, néha a Szentlélek így kiált: Nem kérnél egy kis Istent is hozzá? Hányszor viselkedünk úgy, hogy elegendőnek tartjuk, ha...
